Buzgóság,
Buzgóság, a lélek érdeklődése, mely ha magas fokra hág szóban, tettben nyilvánul. Értéke akkor van, ha kitartással párosul, különben szalmatűz. Régi mondásunk is azt tartja: «Rendetlen rutság, midőn elin buzog, közepin pösög, végin pedig ugyan meg is hül.» A B. becse különben attól függ, mit ér a tárgy, mely felkelti s milyen belátással s értelmi erővel párosul a cselekvés. Az ilyen kitételben «buzgón imádkozni» a buzgóság annyi, mint bensőség, meleg érzelem.
