Butorok
Butorok (l. a képmellékleteket) a lakásberendezések főbb ingó tárgyai. Anyaguk néha kő vagy vas, többnyire azonban fa. Valamennyi butor célszerü alakját és szerkezetét attól kapta, hogy az ember mire használja. Az elsők okvetetlenül a nyugvó ágy és az ülő B. voltak. A földre terített állati bőr, alom vagy fűhalmaz lehetett az első ágy, egy darab kő az eIső ülő butor. Később a földbe vert cölöpök, azokra fektetett ráma pallókkal kitöltve vagy kötéllel, hevederrel befonva volt az ágy; majd pedig ingóvá tették az így keletkezett állványszerkezetet és így lett a nyugvóágyból ingó butor. Az ókor népei, nevezetesen az egyiptomiaik és asszirok az ülésre fektették a főgondot, nem pedig, mint azt a gót izlésnél látjuk, a hattámasztókra. E régi népek székeiket néha összehajthatóknak készítették. Ágyaiknak és ülőbutoraiknak nélkülözhetetlen része volt a gyapjuvánkos és a szőnyeg, mint az még mai nap is a keleti népeknél szokásos. Ezeket a B.- at néha fémmel, elefántcsonttal, zománccal, gyöngyházzal stb-ivel díszítették. A görög és római B. leginkább a korábbi népeknéI használtaknak másai. Az ülő B. és nyugvóágyak is a középkorban mobilis jellegüket gyakran elvesztették. A nyugvóágy néha egy a falban lévő falazott padka, az ülőbutorok szintén falmentén vagy ablakmélyedésben elhelyezett kő- vagy vályogpadok voltak. Később azonban, a renaissance korban ugy az ülőbutorok mint a nyugvóágy megint visszakapták helyes alakjukat sőt a tökéletességig kifejlesztettek. (L. Ágy.)
Rokokó asztal
Diófaszék, német renaissance-stílben
Asztal kései gót stílben
Gótikus összehajtható szék
Asztal az olasz renaissance fénykorából
A szekrény-B. eleinte egyszerü ládák voltak, amelyekben az ókor népei drágább holmijukat, ékszereiket később ruhát is tartottak. A tulajdonképi szekrényt (polccal majd ajtóval) a rómaiaknál találjuk. Alakját és szerkezetét a szekrény nem építészeti motivumokból nyerte, hanem egyszerüen rendeltetéséből, amennyiben a polcokat, fiókokat és a tárgyak fölakasztásához szükséges térségeket kellően egymás mellé és pontosan osztották be, mint ez még mai nap is a khinai szekrény-B.-on látható. A szekrény ilyenformán megtartott bizonyos mobilitást, tehát igazi butorjelleget. B. jellegét teljesen elvesztette a szekrény a középkorban, midőn a falban fülkének alakították, v. pedig a falhoz szilárdan odakötötték, ugyhogy az épület alkotórészét képezte. A szekrény építészeti jellege még fokozódott az által is hogy külsőleg valóságos palotahomlokzattal látták el. Ezt a jelleget a szekrény a renaissance korában is megtartotta, és csak néha akadunk ez időből származó szekrénybutorokon oly alakokra, melyek tisztán a szekrény rendeltetéséből kapták külső alakjokat. Építészeti jellege csak annyiban csökkent, amennyiben íngóságát alacsonyabb vagy magasabb lábakkal fejezték ki, miáltal a szekrény aztán félbutorrá lett.
Szekrény kései német stílben
XVIII. századbeli képkeret
Gótikus szekrény (XV. század)
Pohárszék
A B. díszítése sokféle volt már az ókorban is. A görögök szerették a gyakran drága fémdíszt, a rakott munkát, ismerték már a funért is. Gyakran igen szép díszítményeket véstek a fába és a mélyedéseket kitöltötték kék és piros földes festékkel. A fafaragást általánosan elterjedt diszítő eszközként használták, éppugy az esztergályozást is. A rómaiak díszítményeikkel csakis a görögök nyomain haladtak. Nagy szerepe volt azonban butoraiknál a fémnek, amennyiben az ülőbutorokat, apró asztalokat teljesen bronzból, ezüstből, sőt aranyból is készítették. Drága délvidéki fákat, p. ébenfát, thuját szintén használtak a rómaiak, sőt ismeretes, hogy egyes thujafa asztalokért több százezer sestertiust is fizettek. A román izlés korában díszítésül nagyon szerették a B. és falak befestését. A gót izlésben pedig főként a fafaragás szolgált díszítő eszköz gyanánt, mely mellett csekély szerepe jutott az igen szép vasalásoknak is. A renaissance korában a B. alakítása és díszítése rendkivüli mértékben kifejlődött. E korban keletkezett a szekrény-B. legtöbb faja és építészeti alapon legváltozatosabb formája. A gót eredetü armoire és pohárszék mellett ott van a kabinet-, az étel-, az okmány-, könyv-, ruha-, ékszer-, fegyver- stb. szekrény. Díszítésül pedig a gyakran tulságig vitt fafaragás, elefántcsontfaragás, bronzrelief, a különböző féldrágakövek, márvány, mozaik, intarzó, réz- és óndíszítmények szolgáltak.
Olasz lakodalmi láda (XVIII. század, Milánó tájékáról)
Állvány, francia Boule-munka 1700-ból
Fiókos szekrény XVI. Lajos idejéből
Karosszék Beauvais-kárpitozással XVI. Lajos korából
A barok, majd pedig a könnyed rokoko izlés korában megint más formákat és díszítményeket találunk a B.-on. Utóbbiak közül fölemlítjük főként a drága vésett és aranyozott bronzdíszítményeket, Boule András (l. o.) remek fém és teknősbékaszaru intarzóit, a Verni Martin néven ismeretes mázzal bevont olajfestményeket a szekrények mezeiben, valamint a Japánból a Khinából közvetlenül behozott lakkdíszítményeket, melyeket szintén mezők kitöltésére használtak. A B. ebben a korban gyakran egészen fehérre voltak mázolva, a rajtuk levő faragványokat pedig gyöngéden aranyozták. A jelen század elejétől fogva hanyatlás állt be, mely a kiállítások koráig, nevezetesen a párisi 1867-iki kiállításig tartott, amidőn azok a nemzetek, melyeknek a renaissance korában virágzó iparművészetük volt, megint ujult erővel láttak hozzá a régen elfeledett nagy mesterek tanulmányozásához, és már a bécsi világkiállításon és a müncheni iparművészeti kiállításon a hetvenes években feltünt az az irány, mely a butorkészítés terén második renaissancenak nevezhető.
XVII. századbeli óra Bártfán
Menyasszonyi láda Kassán, XVI. század
A bártfai városház egyí asztala
Sarokszekrény szinesre festve, hímzéssel, kevert stílben
Láda magyar modoru díszítményekkel
Menyasszonyi láda Kassán XVII. század
Láda magyar modoru díszítményekkel
Hazánkban a butoripar ugyanazon a fejlődésen ment által, mint nyugat népeinél. Valószinüen olasz, majd pedig német barátok és telepítvényesek voltak azok, kik hazánkban a román és gót izlést ugy az építészetben mint a butoriparban is művelték. A renaissance korában legnagyobb részt németek, az Anjouk és Mátyás király korában olaszok hatottak ránk. Német hatásra vallanak azok a renaissance B. és építkezések, melyek a felső vidéken még szép számban maradtak fönn, melyeket Miskovszky tanár szorgalmasan összegyüjtött. Jellemző a legtöbb idetartozó B.-ra, hogy díszítményeikben oly elemeket mutatnak, melyek más népek renaissanceában nincsenek meg, és melyeket különleges magyar díszítő elemeknek nevezhetnénk (l. a 2. képmellékletet). A középkorban és a renaissance korában nálunk az ülőbutorok között a kerevet és a padszék szerepel. Az asztalok is a legkülönbözőbb alakuak és nagyságuak voltak.
BUTOROK III. (Thék Endre budapesti asztalos gyárából)
Pohárszék diófából modern német renaissanceban
Szalon-asztal feketére pácolt körtefából elefántcsont berakással, renaissance modorban
Szekrény fehér alapon aranyozással, barokk modorban
Szalon-szekrény diófából aranyozással
Álló óra fehér alapon aranyozással, barokk modorban
Szalon-szekrény diófából XVI. Lajos modorban
Használtak kerevetet; ágy előtt kisebbeket, ebédlőben nagyobbakat, melyek már kétféleképen nagyobbíthatók voltak (összejáró asztal). Azt az összejáró asztalt, melynél a két vendéglap alul kihuzható volt, még maig is magyar paraszt huzós asztalnak mondják, bár nyugatról került hozzánk. A másik szerkezet olyan volt, hogy a főlap közepén helyezték el a vendéglapokat. Szokásos volt az asztalokon kisebb szekrényeket is elhelyezni. Az ágyak egyszerüek, oszloposak és mennyezetesek voltak, utóbbiak függönyökkel.
A szekrények közül megvolt a már említett sokféle rendeltetésü kisebb szekrény az asztalon, mely leginkább íróasztalnak szolgált; de gyakran ládaszerü alakjával tartalma szerint pénzes-, ékszer-, okmány-, patika-, varróláda nevet viselt. Ezek hol egyszerüek, hol a legdíszesebben voltak kiállítva. Az almáriom (l. o.) eleinte fegyverszekrény, a szekrény fiókos, a téka polcos butorzat volt. Később ez elnevezéseket vegyesen használták. Ebédlőben a pohárszéket, utazáson ugyanily rendeltetésü pohárszékládát, a falon a tálast v. tálszéket használták. Állványokat, álló órát, fogasokat, spanyolfalat, tükröket szintén találunk az említett korban. Hímes szekrénynek mondták a virágokkal befestettet. A B. díszítésére nézve tudjuk, hogy ismerték a funérozást, a rakott munkát (mozaik és intarzó), a faragványnyal és bronzzal való díszítést, éppugy az esztergályozást, a festést igen jól végezték, amennyiben a B.-at símára lecsiszolták és csak azután gyantározták, azaz lakkozták és politurozták. A 2-ik képmellékletben az 1-4-ik sz. ábrák régibb, Magyarországban készült butorokat, az 5. és 6. sz. Huszka J.-tól u. n. magyar stilusban tervezett két ládát mutatnak. A 3. lap Thék Endre butorgyárából származó, különböző stilű műbutort tüntet föl. A kevert stilü, de igen szép sarokszekrény Uhl Sándor tervezete szerint készült.
