Bullinger
Bullinger Henrik, svájci reformátor, született Bremgartenben, Aargauban 1504 jul. 18., megh. 1575 szept. 17. Atyja lelkész volt. 1520 óta Kölnben képezte ki magát, ahol is Luther Von der babílonischen Gefangenschaft c. iratának hatása alatt a reformációhoz csatlakozott. Mint tanító a kappeli kolostorban Zwinglivel szoros összeköttetésbe lépett, elkisérte őt a berni vallásértekezletre s rövid ideig tartó lelkészi működés után Bremgartenben (1529-31), Zwingli utóda s egyik vezetője és előharcosa lett a reformációnak, ugy a katolikusok, mint a rajongók és a lutheránusok ellen működve. Zürichből kiszorította Bucer konkordiáját s egyik kezdeményezője volt a második baseli vagy első helvéciai (1536), valamint a második helvéciai hitvallásoknak (1566). Befolyását és tanácsait a francia és angol ref. egyházra is kiterjesztette. Életét részben önmaga irta meg Diariumában. A reformáció történetét tárgyaló munkáját Hottinger és Vögeli (Frauenf. 1838-1840, 3 köt.) adta ki. V. ö. Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858); Christoffel, B. és felesége (1874).
