Bükk
Bükk vagy bikk (növ. , Fagus L. (l. a Bükkfa címü mellékelt képet) a tölgyfafélék fája váltakozó egyszerü levelekkel, lehulló pálhákkal és egylaki virágokkal. Himes virágai tömött csomós álernyőben zsúfolódnak össze (gömbölyded barka), mig a termős virágok kettesével csoportosulnak. Az északi mérsékelt éghajlatban vadon terem; négy faj ismeretes. Az erdei B. (F. silvatica L.) terebélyes fa egyenes sudárral, fölegyenesedő ágakkal; sima kérge övesen sötet és világosszürke; levele tojásdad széle puhaszőrü. Himes virágának leple 5-6 hasábu, himje 8-12; anyavirága kettesével áll a murvás 4 hasábu burokban, három bibéjü és 2-5 rendesen 3 élü makkocskává (bükkmakk) fejlődik ki melyet a bozontos makkcsésze takar (l. Álgyümölcs); olajos magvában 1-2 pete csüng nagy husos sziklevelekkel. Ez a fa a hegyek felső övében majd egész Európában nő, de az É-i széles ség 60-ik fokán tuI nem megy. A Bakony nevét némelyek a bükkből akarják származtatni. Nálunk a délkeleti havasokban és Biharban 1564 m., a Magas-Tátrában 1187 m. magasságig terjed, de ily magasságban csak cserje. Egyre-másra 700, az északi lejtőkön 221 m. magasságig lefelé a tölgy közé ereszkedik le, azaz mindenütt terem, ahol a levegő nyirkos és a tenyészetre alkalmas idő legalább 5 hónap. Rendesen csak 50-60 éves korában virágzik és 120, sőt 150 évig él, amikor dereka tövén 90-125 cm. átmérőjü és 30 m. magas. Vörös-, barna-levelü változékait vér-B. néven diszültetvényeinkből ismerjük. Van tarka és sallangos levelü fajtája is.
A B.-erdő e fanem fentemlített tulajdonságainál fogva óvatos és szakszerü bánásmódot kiván, ha annak fentartása tüzetik ki célul. Hogy manapság jóval kevesebb bükkös van, mint azelőtt, ezt a felujítás körül elkövetett hibáknak karöltve az alomszedéssel s a szertelen legeltetéssel kell tulajdonítanunk, melyek ezt a több tekintetben fölötte kényes fanemet viszonylagosan rövid idő alatt tönkre teszik, illetve kiszorítják. B.-erdő mesterséges létesítése vetés vagy ültetés utján csak kivételesen fordul elő s a vetés előnyösebb mint az ültetes. A vetés őszszel is teljesíthető. A B. mesterséges nevelése csak akkor vezet eredményre, ha a vetés vagy ültetés már fennálló fák árnyékában és védelmében történik, mert a B. zsenge korában a szabad állást nem türi meg. Minthogy a B.-nek általában véve kevés visszaszerző ereje van és tuskói nem sokáig tartják meg életképességüket, e fanemet csak rá nézve kiválóan kedvező viszonyok között célszerü sarjerdőüzemben (l. o.) kezelni. Hazánk déli fekvésü vidékein a B.-erdő sarjerdőben való kezelése gyakori, az északi részekben ellenben alig fordul elő.
A B. fájának szine vöröses, szerkezete tömör, kemény, száraz helyen eléggé tartós, de szúrágásnak van alávetve, nedves helyen gyorsan romlik. Mint tüzelőfa a B. tűzerőre nézve egyike a legjobbaknak, s azonfelül jól hasad. Műfaképen viszonylagosan kevéssé, épületi fának egyáltalában nem használható. A hajlított fából készített butorokat, melyeket Thonet honosított meg, B.-fából gyártják. Thonet testvéreknek hazánkban Nagy-Ugrócon (Nyitra vmegye) is van ilyen butorgyára. Impregnált állapotban a B. vasuti vánkosfának és bányafának is használható. Minthogy azonban a B. tömege mégis leginkább csak tüzifaképen értékesíthető, mint ilyennek árára pedig a kőszén, hol ilyen van, nagy mértékben nyomást gyakorol, ennélfogva ez a körülmény is sokat járult hozzá, hogy a B.-erdőket sok helyen nem igyekeznek tisztán fentartani, hanem más értékes fanemekkel törekesznek elegyíteni, illetve a B. helyébe más fanemet telepítenek, melyek között kivált a lucfenyő szerepel. A B. magja, a bükkmakk, keményítőt és olajat tartalmaz, minek következtében sertéshizlalásra és olajütésre lehet használni. A bükkölés kezdetén a sertések a bükkmakk élvezetétől tántorognak, de csakhamar megszokják azt és gyorsan hiznak tőle. A bükkmakkos disznók zsirja híg, de jóizü. Sajnos, hogy minden 10 évben csak mintegy 2-3 jó bükkmakktermésre lehet számítani, 3-4 évben ellenben egyáltalában nem szokott termés lenni.
