Büdinger
Büdinger Miksa, német történetiró, született Casselben 1828 ápril 1. Egyetemi tanulmányait Marburgban, Bonnban és Berlinben végezte. 1851 óta a marburgi egyetemen mint dócens működött, 1861. a zürichi egyetemen lett a világtörténelemnek rendes tanára, 1872. pedig ugyanily minőségben a bécsi egyetemhez, Aschbach tanszékére, nevezték ki. Egyuttal átvette a történelmi szemináriumnak vezetését is. 1877. a bécsi akadémia tagjává választotta. Sokoldalu tevékenységéről tanuskodnak nagyszámu dolgozatai. Die Königinhofer Handschrift und ihr neuester Vertheidiger (Bécs 1859); Zur Kritik der altbairischen Gesch. (u. o. 1857); Zur Kritik der altböhmischen Geschichte (1857); E tanulmányok előkészület gyanánt tekintendők a következő, még most is számottevő munkához: Österreichische Gesch. bis zum Ausgang des XIII. Jahrhunderts (l. köt. 1858). E munka folytatását azonban B. abbanhagyta. Kiadta azután a zürichi történeti szeminárium tagjainak dolgozatait: Untersuchungen zur römischen Kaisergeschichte (3. köt., 1868-70 Lipcse) és Untersuchungen zur mittleren Geschichte (2 k. 1871). További művei: Aegyptische Einwirkungen auf hebräische Kulte (Bécsi akad. értekezés, 1872-74); Zur ägyptischen Forschung Herodots (u. o. 1872). Ezt követte hazai történetünket érdeklő munkája: Ein Buch ungarischer Geschichte 1058-1100 (Lipcse 1866), mely mű Szabó Károly kedvezőtlen kritikája dacára számba veendő adalék az Árpádok korának történetéhez. Említendő még: Nachrichten aus altrussischen Jahrbüchern (Bécsi akad. értekezés, 1859); König Richard III. von England (u. o. 1858); Wellington (Lipcse 1869); Lafayette (1870); Lafayette in Österreich (1878); Krösus Sturz (bécsi akad. értek., 1878); Eugippius (u. o. 1878); Der Ausgang des medischen Reichs (1880); Vorlesungen über englische Verfassungsgeschichte (1880); Kleon bei Thukydides (bécsi akad. értekezés, 1880); Cicero und der Patriziat (1881); Neu entdeckte Inschriften des Cyrus (bécsi akad értek., 1881); Zeit u. Raum bei dem indogermanischen Volke. Eine universalhistor. Studie (bécsi akad. értek., 1881); Apollinaris Sidonis als Politiker (u. o. 17 köt., 1881); Entstehung des VIII. Buches Ottos von Freisingen (u. o. 98. köt. 1881); Zu den Verwaltungsgrundsätzen des Kaisers Franz l. (Österr.-Ungar. Revue 1888); Christoph Columbus (a bécsi földrajzi társulat értekezése, 1889). Az ő felügyelete alatt jelentek meg a Stich és Turba által kiadott Venezianische Depeschen vom Kaiserhof (l. köt. 1889. Kiadja a bécsi akadémia). E mű I. Ferdidánd és Szapolyai ellenkirályok történetét is érinti; Poesie und Urkunde bei Thukydides (bécsi akad. értek., 1890); De coloniarum quarundarum phoeniciarum primordiis cum Hebraeorum exodo coniunctis (bécsi akad. értek., 1892); Don Carlos Haft und Tod (Bécs 1892). B. egyike azon nagyon csekély számu történészeknek, kik nem egyik-másik korszak kutatásának szentelik életüket, hanem az egész világtörténelemre terjesztik ki tanulmányaikat.
