Boros
Boros 1. Ádám (rákosi), Mária Terézia magyar testőrségének egyik tagja, megh. 1809., részt vett a németalföldi (1785) és a francia (1790) háborukban is többször kitünt, amiért a Mária Teréziarendet nyerte.
2. B. (zelenei) Béni, mérnök, orsz. képviselő, szül. Aradon 1838. A műegyetemet Bécsben és Prágában végezte. 1863-1870. részint társulatoknál, részint az államnál működött mint mérnök. 1870. a. m. keleti vasut marosvölgyi vonal részének főmérnökévé nevezték ki. 1874. meghivták a körösvölgyi, 1882-83. az arad-csanádi vasut építéséhez. 1885. a doboj-tuzlai vasutat épitette Boszniában. Érdemei elisméréseül kir. tanácsosi címet kapott. 1878. a borosjenői kerület képviselőnek választotta. Munkái: Az arad-körösvölgyi vasut tervezete, Arad 1875; Az arad-körösvölgyi vasut ismertetése, Budapest 1879; Vasutaink csoportosítása s a vasuti tarifák, Arad 1880.
3. B. Frigyes, mérnök, az előbbinek nagybátyja, szül. Aradon 1825., megh. Szegeden 1892 febr. 17. A bécsi műegyetem építészeti szakosztályát hallgatta. 1848. az országgyülés által megrendelt vasuti előmunkálatokhoz és 1849. a szolnok-debreceni vasut felépítéséhez Nádudvarra osztálymérnöknek rendelték ki. 1851-ben rábízták az ecsedi láp lecsapolására vonatkozó tervezet elkészítését. A munka foganatosítása azonban pénzhiány miatt abba maradt. 1857-ben a csongrádi tiszaszabalyozási osztály vezetésével bizták meg, itt már a szabályozó munkálatokat az egész osztály területén foganatba is vette. 1868. a budapest-csongrádi és a budapest-szegedi hajózó csatornák tervét dolgozta ki. 1874. országos középitési felügyelőnek tették meg. Ettől fogva hét éven át sikeresen működött a Tisza körüli ármenetesítésnél, ő építette a szegedi körtöltést is. Érdemei elismeréséül kir. tanácsossá, 1881. osztálytanácsossá nevezték ki és a tiszai osztály vezetését a miniszterium kebelében reá bízták; megviselt egészsége miatt 1882. saját kérelmére nyugalomba vonult.
4. B. (borosjenői) Gábor, filologus, szül. Nagy-Enyeden 1855 dec. 18. Középiskoláit szülőhelyén az ev. ref. főiskolában végezte. Tanult a kolozsvári s a berlini egyetemen (államköltségen) klassz. filologiát. 1878. nyert tanári és doktori oklevelet. 1879. a nagy-enyedi polgári iskolához, 1882. a nagyszebeni áll. főgimnáziumhoz nevezték ki, hol jelenleg is működik. Kisebb cikkeket irt az Egyet. Phil. Közlöny (Aristophanésről), Tanáregyesületi Közlöny, Egyetemes Közoktatásügyi Szemlébe, Vasárnapi Ujságba és különösen sokat az erdélyi lapokba. A magyarságnak N.-Szebenben leglelkesebb és legbuzgóbb bajnokai közé tartozik s ott 1883 óta 17 szabad előadást tartott. Munkái: De arte oratoria Isocratica. Bpest 1878; Szemelvények a görög lantos költészet remekeiből, bevezetéssel és jegyzetekkel. U. o. 1882; Horatius epistolái. 2. kiadás. Bpest 1892; A magyar nemzeti irodalomtörténet vázlata. Bpest 1883 (7. kiadás, u. o. 1891); Aesop meséi, angolból ford. Bpest, 1883 (2. kiadás, u. o. 1890); Útmutató a pályaválasztás könnyítésére. Nagyszeben 1889; Euripides. Győr 1890; Lessing Laokoonja. Bpest 1890. Megalapította és szerkesztette a Közérdek c. vegyestartalmu hetilapot 1881-2 okt.-ig Nagy-Enyeden; 1888-tól egyik szerkesztője a Budapesten megjelenő Tanulók Olvasó-Tárának. Alapos ismerője Aristophanésnek (l. o.)
5. B. György, unit. teologiai tanár, szül. Tordátfalván, Udvarhely vmegyében 1855 ápr. 19. Tanult az unitáriusoknak székelykereszturi algimnáziumában és kolozsvári kollégiumukban. 1877. külföldre ment s a londoni Manchester New-College teologiai akadémiának két évig volt növendéke. 1879. a kolozsvári teol. akadémiánál rendes tanár lett s jelenleg is ott működik. Ő indítványozta 1884. a Dávid Ferenc-egylet szervezését, mely a következő évben megalakulván, B.-t titkárrá választotta. Az unit. egyházközönségnek közigazgatási jegyzője. Teologiai értekezéseket főleg a Keresztény Magvetőbe, ilyen és más tárgyu dolgozatokat a Magyar Polgárba, Ellenzékbe, Család és Iskolába, a Prot. Egyh. és Isk. Lapba, a Czelder Vasárnapjába, az angol Inquirerbe és az Unitarian Reviewbe irt. Munkái: Az iskola és a vallás. Kolozsvár 1881; A tizenkét apostol tanítása. (Görögből fordítva és bevezetéssel ellátva.) U. o. 1884; Az unitárius vallás fő elvei. U. o. 1883: A jó gyermek könyve. Kolozsvár 1890. Szerkeszti az Unitárius Közlönyt 1888-tól és a Fiatalság Barátját 1892-től. Sajtó alatt van egy amerikai vállalatban: History of the Hungarian Unitarian Church c. munkája.
