Bodza
Bodza (növ.) vagy bodzafa, borzafa, boz-, boc és bodzafa (Sambucus L.), a bodzafafélék (Caprifoliaceae) fái v. cserjéi, kórói, kiváló bélképződéssel. Pálhátlan átellenes leveleik páratlanul szárnyasok; bogas-sátor virágzatuk egyes virágainak kelyhe csekély, 5 fogu, a kerék alaku párta 5 metszetü, a tövéhez 5 himnő; 2-5 rekeszü magrejtő csonthéjas bogyóvá fejlődik, minden rekeszében egy csüngő maggal. Az egész föld mérsékelt éghajlata alatt s a forró éghajlat lombos hegyövén vagy 20-féle faja (nálunk 3) terem. A fekete B. (S. nigra L.), fái vagy gyepü-B., 3-9,5 m. magas cserje, néha fa; hosszucikkü ágainak szürkekérge tele van sötétebb paralencsékkel. Ötös-elágazásu bogas sátorának virága a leveledzés után május második felében bontakozik ki. Virága érős illatu. Bogyója fekete. A nép e fát különösen tiszteli, minden részét orvosságul használja, ugyhogy valóságos paraszt-patikának mondható, köszvény, láz, orbánc, nyavalyatörés és más bajok ellen, akár az ember, akár az állat számára. Leghasználatosabb a zöld kérge, a virága és bogyója. De a babona is foglalkozik vele. Júdás is bodzafára kötötte fel magát, még a füle is ottmaradt (l. Judás-fül). Virága és bogyó-íze officinális. A földi B., borzag vagy gyalog-B. (S. Ebulum L.; Ebulum humite (Garcke) körülbelől méteres karó 5-9 levélkés levelekkel, hármas elágazása sátorral és piros virággal, mely juniustól augusztusig nyilik. Fekete bogyóját vörös levéért szedik, bort festenek vele. Mindkét B. gyümölcsét B, -kása v. borzaglekvár néven étkül is főzik csakhogy az utóbbié erős hajtószer. A hegyi fürtös vagy piros B. (S. racemosa L.) termete fanemü, levele többnyire ötös, virágai tojásdad, zöldes-sárga bogban sűrün állanak, bogyója vörös. Április és május hónapban virágzik. Magasabb erdeink disze. Ezt, valamint a gyepü B. hasogatott levélkéjü (petrezselyem levelü B.) v. tarkalevelü faj változékát diszcserjéül gyakran ültetik.
