Betűnyomó távirógépek.
Betűnyomó távirógépek. A betünyomó táviró-gépet az általánosan elfogadott adatok szerint az északamerikai Vail találta fel 1837. 1841-ben Wheatstone, 1847-ben pedig Morse is szerkesztett ily gépet. Wheatstone gépe Páris, Orleans és Versailles között be is kapcsoltatott s ez idő óta a táviró-technikusok nagy része ily gépek szerkesztésére adta magát. Ezek a gépek, melyek a telegrammot római nagy betükkel egy papirszalagra nyomtatják, két főcsoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartozókat rendesen élénk forgalmu, hosszu vezetéken csak két állomás között használják. Ezeknél a betükerék a két állomáson folytonos szinkron mozgást végez. A másik csoportba tartozókat rövid vezetékeken több állomás között egyidőben használják és ezek a betükerék vagy elektromos áram hatásának kitett akasz-szerkezet által szabályozott óramű által vagy elektromágnes által mozgatott akaszkerék segítségével közvetlenül hozatnak mozgásba.
I. csoport. Legelterjedtebbek a Hughes (ejtsd: júsz) és Phelps által szerkesztett gépek. Az előbbit Európában, az utóbbit pedig Amerikában használják tulnyomóan. Hughes gépe. A korábbi betünyomó gépeknek azt a hátrányát, hogy a betükeréknek s így az egész hajtószerkezetnek minden betü nyomása előtt egy pillanatra nyugalomba kellett jönnie, legelőször Hughesnak sikerült elkerülni. Az ő gépénél a betükerék folytonosan állandó sebességgel forog s a betünyomás annak forgása közben történik. Amikor telegrafálnak, az a betü kell, hogy a szalag fölött álljon, amelyet éppen telegrafálni akarnak. A betük ezen beállítása az elektromosság kizárásával történik s ezt csakis a beállított betünek a papirra való nyomására használják fel oly módon, hogy a betü állítása után a nyomószerkezetet a folytonosan mozgó hajtószerkezettel kapcsolatba hozzák. A táviratozási áramnak a kellő pillanatban, vagyis a táviratozni kivánt betü beállítási pillanatában kell a vezetékbe jutnia. Hogy ez pontosan történhessék, Hughes az idő megtartását függetlenné tette a gépkezelő akaratától s ennek csakis az a feladata, hogy az áramnak a vezetékbe való juthatását lehetővé tegye. Az áramkibocsátás idejét a hajtószerkezet határozza meg. Ebből az következik, hogy az adógép áramkibocsátójának és a vevőgép betükerekének folytonosan ugyanabban a helyzetben kell lenni, vagyis az ezen részeket mozgató hajtószerkezeteknek szinkron mozgást kell végezni. Egyszerüség okáért ugyanazon állomáson az adó-, áramkibocsátó- és a vevő-betünyomó-szerkezeteket közös hajtómű mozgatja s ezért egy és ugyanazon gép mint adó és mint vevő is szolgálhat, és tényleg így is használják. Minthogy teljes szinkronizmust két külön hajtószerkezettel mozgatott gépnél nem lehet elérni, szükséges, hogy az adógép áramkibocsátójának és a vevőgép betükerekének állása között beállott kis különbségek folyton kiegyenlíttessenek. Ezt Hughes mechanikai módon éri el és az erre szolgáló szerkezetet, a betünyomást eszközlő rendes táviratozási áramok hozzák működésbe. A táviratozás kezdetén az adó- és vevőgépek igazítása oly módon történik, hogy a vevőállomáson a betükereket elkülönítik a hajtószerkezettől s egy bizonyos meghatározott állásba hozzák. A betükerék a hajtószerkezettel csak akkor jut ismét kapcsolatba, midőn az adóállomáson az áramkibocsátót, tehát a betükereket is abba a helyzetbe hozzák, melynél a vevőgép nyugvó betükerekének beállított betüje vagy jele lenyomandó.
A Hughes-gép főrészei: 1. a hajtószerkezet, 2. az adó-áramkibocsátó, 3. a vevő-nyomó szerkezet és betükerék.
1. A hajtószerkezet (l. 1. ábra) sulyok által mozgatott erőműből - R1 R2 R3 R4 - áll, mely az áram kibocsátását eszközlő szánkát L, a betükereket T és a gép egyenletes mozgását biztosító fékszerkezetet J hajtja. 2. Az adószerkezet. Az áramnak a vezetékbe való bebocsátása billentyük segítségével történik. 28 billentyü két sorban van elhelyezve, mint a zongoránál. Ezek közül 26 az ábécé 26 betüjével, illetőleg a 0-9 számjegyekkel és 16 különböző jellel van megjelölve, kettő pedig üres. Minthogy minden billentyü egy betü és egy szám, illetve jel táviratozására szolgál, a betükeréken azonban a betük, illetőleg számok és jelek
1. ábra. Hughes betünyomó táviró-gépe
egymás mellett felváltva vannak, világos, hogy a szerint amint a billentyüvel betüt, számot vagy jelet akarnak táviratozni, a betükereket egy betüszélességgel odább kell tolni. Erre szolgál az említett két üres billentyüvel működésbe hozható szerkezet. A billentyük körben elhelyezett és a billentyükkel emelhető peckekkel vannak összekötve. Az ezeket a peckeket tartalmazó pecekház felső lapja (y) (l. 2. ábra) felett mozog körben a hajtószerkezet által forgásba hozott szánka (L). Ha egy billentyüt lenyomnak, a megfelelő pecek a pecekház fedelének nyilásán (p) kiemelkedik, a forgó szánka ajkával (r) érintkezésbe jut s vagy közvetlenül vagy emeltyü közvetítésével áram megy a vezetékbe. 3. A vevő. A beérkező áram az elektromágnesek által működésbe hozott akaszszerkezet segítségével a nyomtató szerkezetet működésbe hozza, illetve a papirszalagot, p (l. 1. ábra) nyomtatás céljából a betükerékhez nyomja és azt a befejezett nyomás után kissé tovább huzza. A betükerék, illetőleg a szánka fordulat-száma 90-150-ig fokozható s rendesen 100-125 között változik. Az áramkibocsátás tartama a szánka ajkának hosszától függ. A gép munkaképessége, nem tekintve a gépkezelő ügyességét, függ a szánka fordulat-számától és a betük ama számától, mely a szánka egy körülforgása alatt nyomtatható. Minden betü nyomására a nyomótengely egy teljes fordulata szükséges. Minthogy a nyomtató tengely kétszer fordul meg, míg a szánka egyszer, ha a kettő folytonos kapcsolatban lenne, a szánka egy fordulata alatt 7 betü (vagyis minden negyedik) lenne nyomtatható. Minthogy azonban a nyomtatótengely és a hajtómű össze- és kikapcsolására idő kell, csakis minden ötödik betü nyomtatható biztosan. Ebben az esetben 120 fordulatnál percenkint 600 betü a munkaképesség. Ezt az elméleti munkaképességet azonban gyakorlatban nem lehet elérni, mert a táviratokban a betük sorrendje adott s azok a legritkább esetekben következnek az ábécé sorrendjeben egymásután s egy fordulat alatt egy-, vagy két fordulat alatt 3 betü táviratozható csak. Ez középfordulatszám mellett percenkint 150-200 betü munkaképességnek felel meg.
Phelps gépe szintén szinkron mozgással dolgozik. A különbség közte és a Hughes-gép közt az, hogy a betü nyomásakor a betünyomókerék egy pillanatra nyugvásba jön. Ennek az a következménye, hogy az adónak, vagyis az áramkibocsátónak ezen idő alatt szintén nyugvásban kell lennie. Szerkezete meglehetősen bonyolult, de működése a tapasztalatok szerint nagyon biztos és ámbár a betükerék és áramkibocsátó a betü nyomásakor pillanatra nyugvásba jut; munkaképessége körülbelül kétszer akkora, mint a Hughes-gépé. A B. I. csoportjának válfaját képezi a szintén kizárólag csak hosszu és nagyforgalmu vezetékeken használt Baudot-féle gép. Ez a gép egyszeres és többszörös, azaz egy
2. ábra. Hughes betünyomó-gépe
vezetéken egy vagy egyszerre több táviratnak leadására is alkalmas. A Hughes-gépnél a vezetéket a szánka körülforgása idejének legnagyobb része alatt nem használják ki. Ezt elkerülendő, Baudot az ő gépénél a szánka működését végző fémkefe körülforgása idejét, illetőleg az általa leirt utat több részre osztja fel s minden egyes ilyen részt egy külön távirat leadására használ fel. Ily módon azonban nem volt lehetséges minden egyes távirat számára fenntartott, aránylag igen kis körszeleten minden egyes betü, szám és jel számára külön kontaktusokat készíteni s ezért Baudot a táviratozott betüknek, számoknak és jeleknek egymástól való megkülönböztetésére öt billentyü által különböző sorrendben és számban képezett áramcsoportokat használ.
3. ábra. Baudot betünyomó táviró-gépe
A billentyük mindenike (1, 2, 3, 4, 5) (l. 3 ábra) a függélyes tengely körül forgó fémkefe (F) alatt körben elhelyezett egyik körszelet (I) egy-egy kontakt lemezkéjével (1, 2, 3, 4, 5) van összekötve. Ha tehát egy billentyüt lenyomnak, akkor, midőn a fémkefe az ezen billen
4. ábra. Baudot betünyomó táviró-gépe
tyühöz tartozó kontakt lemezkéi sorolja, áram megy a vezetékbe. Miután az 5 billentyünek megfelelőleg 5 egyes, 10 kettős, 10 hármas, 5 négyes és 1 ötös, tehát összesen 31 különböző kombináció képezhető, a vezetékbe a sorrendet és számot Illetőleg 31 különböző csoport bocsátható. A fémkefének a körszeletek öt kontakt lemeze fölött való átvonulása alkalmával kibocsátott áramok csak egy betü táviratozására szolgálnak. Baudot a 31 áramcsoportból 29-el 29 betü, illetőleg 29 szám és jel létrehozására, kettőt pedig, mint Hughes, a betükeréknek betük, illetőleg számok vagy jelek nyomására való beállítására használ fel. A beérkezó áramokat nem használják fel mindjárt a nyomtató szerkezet működésbe hozására. Ugyanis egy távirat leadására az adógépen csak egy kis körszelet áll rendelkezésre, mely körszeletet a fémkefe igen gyorsan befut s ez alatt a rövid idő alatt 1-5 áram jut a vezetékbe. Ezekben a rövid időközökben egymásután beérkező áramok a nagyobb tömeggel biró nyomtató szerkezetet nem lennének képesek közvetlenül mozgásba hozni s Baudot ezeket 5 jelfogó segítségével csak arra használja fel, hogy azok a beérkezett áramcsoport áramai sorrendjének és számának megfelelőleg (E) elektromágnesek segítségével 5 kis emeltyüt (u) (l. 4. ábra) bizonyos helyzetbe hozzanak. Ebben az állásukban biztosított kis emeltyük végzik azután annyi idő alatt, mely elegendő arra, hogy a bizonyos tömeggel, tehát tétlenséggel biró nyomószerkezet biztos működésbe hozható legyen, a gép legzseniálisabb részének, a kombinatőrnek segítségével a betünyomás mekánikai munkáját. Baudot tehát a betünyomást nem egyszerre végzi az áramok beérkezésével, és ennek köszönhető, hogy az adónak nem kell bevárni, mig a vevőállomáson a betűnyomás bizonyos időt igénylő mekánikai munkája befejeztetett, hanem a következő körszelet segítségével már ez előtt ujabb áramcsoportot bocsáthat a vezetékbe. mely áramcsoport egy másik vevőállomás gépét hozza működésbe; vagyis a gép több távirat egyidejüleg való táviratozására alkalmas. Annyi távirat adható le egyszerre, ahány különálló körszeletre van beosztva az adó tárcsája. Ez a gép leginkább Franciaországban van elterjedve, hol egyes helyeken, mint Páris-Marseille, Páris-Bordeaux, Merseille-Lyon, Páris-Brest, Marseille-Bordeaux. Bordeaux-Toulouse között egyszerre 4-6 táviratot - 2-3-at mindegyik irányban - továbbítanak egy és ugyanazon vezetéken. Ugyancsak ezt a gépet használják Páris és Róma közt is. Munkaképessége igen nagy, amennyiben egy vezetéken mint sextuple, 3 táviratot egyszerre mindkét irányban, -120-140 fordulat mellett 216-252 drb. 20 szavas táviratot képes óránkint továbbítani.
II. csoport. Többszörös betünyomó gépek (Börsendrucker). Rendeltetésük az, hogy egy táviratot egyszerre több állomásnak adjanak le. Ezeknél a gépeknél, tekintettel a több bekapcsolt gépre, a szinkrón mozgást kizártnak kellett tekinteni; hogy tehát a gépek egyforma mozgásába esetleg becsuszott hibák kiküszöböltessenek, a betükerék minden betü nyomása után visszatér nyugalmi helyzetébe. Ily gépeket szerkesztett: Siemens-Halske, Phelps, Gray és több amerikai távirda-társaság. Ezeket a gépeket rendesen csak helyi vezetékeken használják.
