Bérczy
Bérczy Károly, iró, az akadémia és a Kisfaludy-társaság tagja, született Balassa-Gyarmaton 1821 márc. 2., megh. pesten 1867 dec. 11. Tanulmányait B.-Gyarmaton, Vácott és Pesten elvégezvén, jurátus lett, s miután az ügyvédi vizsgálatot letette, 1842 tavaszán a helytartótanácshoz nevezték ki, majd 1847 elején gr. Széchényi István mellett a közlekedési bizottság tollvivője lett. Sulyos betegség után 1849-be lemondott hivataláról, és egészen az irodalomnak szentelte magát. Ifjabbkori dolgozatai, versek és elbeszélések, már a 40-es évek szépirodalmi lapjaiban (Honművész, Regélő, Honderü, Életképek, Pesti Divatlap) fölkeltették a közönség figyelmét, az 50-es évek alatt még több eredetiés fordított novellát irt a lapokba. Fordításait leginkább angol novellisták, Dickens és Washington Irving műveiből válogatta, eredeti beszélyein is ezek hatása látszik. Elbeszéléseiből két gyüjteményt adott ki: Élet és ábránd (Pest 1852, 2 köt.), és Világ folyása (u. o. 1853, 3 köt.). Legsikerültebbek kisebb humoros vázlatai egy-egy hazai tájképről vagy társadalmi életünk egy-egy ismert alakjáról; legjobb elbeszélése Gyógyult seb (a Részvét könyvében 1864 és az Olcsó Könyvtárban 1880). Egyike volt az 50-es évek legképzettebb iróinak, ki a lapok tartalmát értékes tanulmányokkal és birálatokkal is gazdagította. Rendes munkatársa volt 1851-54. a Pesti Naplónak, résztvett Pákh-hal a Polit. Ujdonságok alapításában 1854. s e lapnak 1857 végéig politikai szemleirója volt. Megalapította 1857. a Lapok a vadászat és lovászat köréből c. sportlapot, mely a következő évben Vadász- és Versenylap cimet vett föl; e lapot haláláig szerkesztette s vele a magyar sportnyelv terén uttörő volt. Bérczy állítá össze az első Magyar Ménes-könyvet a 60-as években, mely a magyarhoni összes telivér lovak neveit és leszármazását tartalmazza. Kiadott egy Magyar-német és német-magyar vadász-műszótárt is (1860). Puskin kedvéért megtanult oroszul, s a nagy költő hires verses regényét az Anyégint fordította (Pest 1866). E fordítás B. irodalmi működésének legmaradandóbb emléke; nem oly sima mint Bodenstedté, mely által B. is megismerkedett e művel, hanem hivebb annál. Az akadémia 1859., a Kisfaludy-társaság 1862. választotta tagjai közé, a koronázás után magyar nemességet kapott. Szivbaja még ez év végén megölte. Nem volt sem igen nagyszabásu, sem igen termékeny tehetség, de ízlésével igen jotékony hatása volt irodalmi életünkre s egy eszes társalgó, finom érzékü, művelt lelkü, minden szép iránt lelkesülő író és kifogástalan gentleman emlékét hagyta maga után.
