Béke
Béke (nkj.), a háborunak ellentéte. A háboru az erőnek, a B. a tényleg elismert jognak uralmát jelenti, de a gyakorlati életben nem egészen úgy áll a dolog, amit a Si vis pacem, para bellum példabeszéd s az ismeretes u. n. felfegyverzett béke bizonyítanak, mely utóbbi a nemzetek politikai és gazdászati életében oly állapotokat teremthet, melyek a függő kérdéseknek fegyveres erő által való eldöntését egyenest kivánatossá tehetik. B. tov. a. m. békekötés vagyis a hadviselő államok között kötött szerződés, mely a háborunak véget vet s a megujított B.-állapotnak feltételeit megállapítja. A B.-kötés érvényét illetőleg irányadó, hogy a nemzetközi jog szerint az állam szabad akaratnyilvánítási képességgel bir, hacsak a képviseletében eljáró személy fizikai szabadságában korlátozva nincs. A B. érvényét azért a szerződő állam meg nem támadhatja azon az alapon, hogy hadviselő ellenfelének túlnyomó hatalma, kivivott győzelmei hatása alatt s a szenvedett vereségek által kimerülve a B.-re kényszeritve volt. Hogy a B. joga kit illet, azt az egyes államok alkotmányjoga határozza meg. Az nkjog abból a feltevésből indul ki, hogy a B.-re az államfő az őt megillető képviseleti jognál fogva jogosult. A B.-t tárgyalások előzik meg a hadviselő felek, v. egy harmadik semleges hatalom kezdeményezésére, mely jó szolgálatait (bons offices), vagy közbenjárását felajánlja.
A B. előkészítésére szolgálnak az u. n. békeelőzmények - preliminárék -, melyek a B. lényeges pontjait meghatározzák, s melyek azért szükségesek, mert a végleges B. gyakran hosszas tárgyalásokat s előmunkálatokat igényel. A B. az előző viszálynak véget vet. A birtok-állapotra vonatkozólag, amennyiben a B. eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, a B. időpontjában fennálló állapot irányadó, ez az u. n. Status quo (Status quo bellum res reliquit) vagy Uti possidetis. Amennyiben a B. a háboru előtt volt jogállapotot helyreállítja, Status quo ante-ról (Status quo ante res fuerunt) szólunk. A B. csak a ratifikációval válik teljessé, kiváló jelentőségénél fogva azon nemzetközi szerződések közé tartozván, melyeknél a gyakorlat a ratifikáció fentartását külön kikötés nélkül is feltételezi. A B. végrehajtása azért csak jóváhagyás - ratifiikáció - után követelhető. Az ellenségeskedések azonban rendszerint már elébb, a tárgyalások céljából s tartamára kötött fegyverszünet folytán szünnek meg. A B. határozmányok azonnal - azaz mihelyt a körülmények szerint lehetséges - hajtandók végre. A B. feltételeinek meg nem tartását illetőleg megkülönböztetjük a béketörést és a békeszegést. Amaz csak a B. utáni első időben s annak végrehajtása előtt történhetik, s a másik felet arra jogosítja fel, hogy a B.-t hatálytalannak tekintve, a háborut folytassa. Az utóbbi a szerződésszegés fogalma alá esik, s esetleg új háborura vezethet. A B.-re annak tartalma irányadó, vannak azonban a B.-nek oly következményei, melyek vagy feltétlenül, vagy amennyiben a B. eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, külön kikötés nélkül beállanak. A legnevezetesebb a közbocsánat (amnestia) mindazon büntetendő cselekményekért, melyeket az egyik hadviselő félnek hozzátartozói a másik hadviselő félnek hozzátartozói ellen a háboru tartama alatt elkövettek. Amióta azonban a nemzetközi jog elismeri, hogy a háboru nem jelenti a teljes jogtalanság állapotát, s a jognak uralma a háboru alatt teljesen legalább meg nem szünik, mindinkább kivánatossá válik a közbocsánatnak az eddigi gyakorlatokhoz képest történő megszorítása oly értelemben, hogy azok a közönséges bűntettek, rablás, lopás, gyilkosság, melyeket a pártszenvedély sem menthet s tisztán aljas nyereségvágyból vagy magánbosszuból követtettek el, a közbocsánat alól kivétessenek.
