Banville
Banville (ejtsd: bánvil) Tódor (de), francia költő, szül. Moulinsban 1823., megh. 1891. Hugo Victor és Gauthier Théophile romantikus szellemü követője; kitünő verselő, kinek prózája is csupa csin és kecsesség. Több életrajzi cikken kivül számos költeményt irt különféle cimek alatt: Les Caryatides (1842), Les Stalactites (1836), Les Odelettes (1856), Odes funambulesques (1857 és 1880), Les Exilés (1866), Nouvelles odes funambulesques (1868), Idylles prussiennes 1870-71 (1872), Trente-six ballades joyeuses (1873), Poésies: Occidentales. Rimes dorées (1875). Több párisi szinpad számára irt darabokat, mint Le feuilleton d'Aristophane (1852) és Le cousin du roi (1875), mind a kettőt Boyer-vel együtt; Le beau Léandre (versben, 1856), La pomme (1865) és Gringoire (1866), mely a magyar szinpadoknak is állandó, kedvelt darabja, fordította E. D. Budapest 1881. Említendők továbbá prózai elbeszélő művei, mint: Les pauvres saltimbanques (1853), La vie d'une comédienne (1855), Esquisses parisiennes (1859), Les fourberies de Nérine (1864), Les Parisiens de Paris (1866) stb. Mint szinműbiráló 1869-től fogva a Nationalnál dolgozott. Összegyüjtött munkái: Comédies (1878) és Poésies complétes (1879. 3 köt.).
