Banda
Banda (ol., a. m. társulat). Neve a katonáskodást üzletszerüen végző harcosok által a XIV. században Francia-, Olasz- és Németországban szervezett katonai testületeknek, melyeket a hadakozó felek bizonyos időre hadi szolgálatra fogadtak fel. A banda abban különbözik a később keletkezett condottieriktől, hogy amaz a legénység szövetkezése volt és e szövetkezet maga választotta tisztjeit, míg a condottieri csapatokat valamely vállalkozó főtiszt gyüjtötte össze és ennek zsoldjában álltak, aki aztán csapatját lehetőleg jövedelmezően iparkodott értékesíteni. A bandák fegyelem hiánya miatt többnyire igen megbizhatatlan, garázdálkodó s békében, amikor keresetük nem volt, rablásból tengődő csapatok voltak. Már a XV. század végén üldözték mindenütt és irtották. Mátyás királyunk seregének magva cseh banda volt, de a lángeszü király tehetetlen utódai alatt a fekete sereg valódi bandákra mállott szét megint, amelyek vagy megsemmisíttettek, vagy külföldre vándoroltak. - B. volt ezelőtt a zenekarok elnevezése, különösen, ha tagjai fuvóhangszereken játszottak. XIV. Lajos «24 Violon» cimü zenekarát B.-nak is hivták. II. Károly «24 Fiddlers»-eit Angolországban king's private-band-nak nevezték. Az olaszországi zenekarokban B.-nak mondják a réz-, fuvó- és verőhangszerek összegét: azonkivül némely operában a szinpadon működő második zenekar neve szintén B. sul palco (p. Norma-, Próféta-, Rigoletto-ban). A nép nálunk a katona- és cigány-zenekart B. szóval jelöli. -B. máskép Duna, a ferbli kártyajátékban az a figura, mikor a játékos négy egyforma színü kártyát kap a kezébe. Ha két játékosnak egyszerre van bandája, az a nyerő, kinek kártyái, ha azokat szemre nézve összeadják, többet érnek. Egyforma bandánál az elsőség dönt. - B. (bűnbanda), l. Részesség.
