Baltmelléki flóra
Baltmelléki flóra (növ., flora Baltica). Kerner Európa flóráját havasi, baltmelléki, pontusi, vagyis inkább magyar és mediterrán természetes flórára osztotta; a B., melyet főképen a magastörzsü fenyők és barkás fák jellemeznek, Észak- és Közép-Európának legnagyobb részét borítja. Határát a magyar flóra felé az erdei- és jegenyefenyő, valamint az erika-féle Calluna vulgaris masszavegetácziója szabja meg. Ennek a B.-nak tagosulásai monarkiánkban: 1. az erdélyi fióravidék (regio Dacica) Erdély keleti és déli hegységein, valamint a Hargitta, Ruszka és Bihar hegyein; 2. a nóri flóravidék (regio Norica) hazánk legnyugatibb részén, dél felé a mediterrán flóra határáig, felfelé pedig a Dunáig terjed. Itt kezdődik 3. a quád flóravidék (regio Quadica) a Kis-Kárpátokon a Vág folyóig; 4. a kárpáti fióravidék (regio Carpatica) a Vág völgyétől Bukovináig. Tagjai továbbá még hazánkon kivül a szarmát flóravidék (regio Sarmatica) Galicia dombos és lapályos vidékén s 6. a szubherein flóravidék Csehország közép és északi részén. Ez a két utóbbi vidék növényzeti jellegét tekintve leginkább megegyezik a Balti-tenger mellékén díszlő flóravidékkel, ellenben a többi négy növényzete jobban elüt a Flora Balticától. V. ö.: Az Osztrák-Magyar Monarchia irásban és képben, Bevezető kötet 220-233. 1. és Kerner, Florenkarte von Oesterreich-Ungarn.
