Ballisztika
Ballisztika (közvetlenül a latin ballista, közvetve pedig a görög ballein, hajítani ige után képzett hadászati műszó), az ellőtt vagy hajított, sulyos testek mozgásának tana. Főfeladata a lövedékek levegőben röpülésök alatt követett pályáját meghatározni. E tudománynak Galilei vetette meg az alapját 1590 körül, s különösen Newton, Euler, Poisson, Jacobi fejlesztették ki matematikai-fizikai elméletét A levegő ellenállásának törvénye még nem lévén elég szabatosan meghatározva, az elmélet többé-kevésbbé megközelítő föltevéseken alapszik. A tüzérek kisérleti próbái sem vezettek még biztos eredményekre, a lövedékek pályáját, az ú. n. ballisztikai görbét illetőleg. Ez a görbe vonal, t. i. a lövedék súlypontjának pályája üres térben, parabola lenne s a gyakorlati számításokban is első megközelítésül, parabolának veszik. A föld vonzó erején s a levegő ellenállásán kivül a lövedék kezdő sebessége játszsza a főszerepet e számításokban. Ez uóibbinak meghatározására szolgált azelőtt a Robins ballisztikai ingája (1742), melyet Hutton (1775) tökéletesített. E műszer voltaképen nem egyéb, mint egy erősen megvasalt széles fatuskó, mely a mérleg-élek módjára inoghatólag van felfüggesztve s a lövedékek céltáblájául szolgál. A belelőtt golyó az ingát lengésbe hozza s a lengések számából meg lehet határozni a golyó sebességét a tuskóba hatolás pillanatában. Ma már az elektro-ballisztikai készülékeket, különösen pedig a Le Boulengé belga hadnagytól (1863) föltalált kronoszkópot használják helyette. A B. gazdag irodalmából Didion: Traité de ballistique, Paris 1860, és Mieg: Theoretische äussere Ball. Berlin 1884 cimű munkákat említjük fel.
