Balkán-félsziget
Balkán-félsziget (l. a mellékelt két térképet), az Európából D. felé kinyuló 3 félsziget közül a keleti. A Földközi-tengerbe nyúlik. É-i határául a Szávát, Dunát, a délkeleti Kárpátokat és az orosz steppék vidékét tekintik. K., D. és Ny. felől a tenger vize mossa.
Balkán-félsziget.
){kind=small}
Fekvése, partjai.
Körülbelül 1200 km. szélességben csatlakozik Közép-Európához, amelytől magas hegység nem választja el, mint a többi dél-európai félszigeteket; a természet Közép-Európával szemben nem szigetelte el. Két, egymástól különböző részt különböztethetünk meg rajta; a. széles tagolatlan, trapéz alaku északi részt és a karcsúbb, öblökben és félszigetekben gazdag déli részt. Míg amaz inkább Közép-Európához és Kis-Ázsiához fűződik, emez Dél-Európa, Afrika és Kis-Ázsiára van utalva. Területe körülb. 470,000 km2. A trapezalaku rész K-i partjai a Duna mocsáros deltájától eltekintve nagyobbára zárt, meredek partok; csak egy nagyobb lapos öböl, a Bolgár-öböl nyulik itt be, melynek legnyugatibb nyulványa a burgaszi kikötő. Szigetek és természetes kikötők itt nincsenek, ehelyett kis lagunaszerü tavak, limánok találhatók a tenger szomszédságában. 9 kiálló hegyfokok a Kali Akra, az Emine-fok; e kettő közt van a Fekete-tenger nyugati partjának legjobb kikötője, a várnai, amely szintén nem nyújt sok védelmet. Az Emine-foktól D-re a partot a tenger ismét hátraszorítja és a Burgaszi öblöt alkotja; ez öt kisebb öbölre oszlik; a legmélyebbnél, nagyobb limánok közelében fekszik maga Burgasz. A kikötő különösen annak köszönheti jelentőségét, hogy a termékeny Marica-völggyel jó összeköttetése van. Burgasztól kezdve a part mintegy 200 km.-nyi hosszuságban huzódik el DK-i irányban, egész a Boszporusig meredeken, sehol a hajóknak kényelmet nem nyujtva. E része nem is játszott a történelemben szerepet.
A Boszporus széles folyómederhez hasonlít, melyben a hegyfokoknak a másik parton öblök, a bemélyedéseknek a másik oldalon a száraz föld kidudorodásai felelnek meg; hossza - beleszámítva a kanyarulatokat is - 31,7 km., legnagyobb szélessége 4,7 km., a legkisebb Rumili Hiszártól É.-ra 660 m. É-i részén vulkáni kőzetek alkotják magasabb partjait, míg D-i részén a középső és felső devonformációhoz tartozó csillám- és agyagpalákból meg homokkövekből áll az alacsonyabb környéke. E D-i részében a devon és tercier képződmények hátterén a Boszporus D-i bejáratától 1-7 km. távolságban nyulik be az európai szárazföldbe az 5 km. hosszu, 300 m. széles és 35-40 m. mély Aranyszarv, a Boszporusz legszebb része. A Trák-félsziget déli részén nem messze az Aranyszarvtól két kis tó van a tengerrel összeköttetésben a Büjük- és Kucsuk-Csekmedse. Tőlük Ny-ra a Márványtenger partjai ismét meredekek; csak ahol a part lapos szögben DNy-nak fordul; nyújt az némi védelmet a hajóknak; ott fekszik Rodosztó. E helytől a partok minden nagyobb bemélyedés nélkül huzódnak DNy-i irányban Gallipoli félsziget D-i végéig. Csak a Dardanellák bejáratánál van a kivánalmaknak alig megfelelő kikötő: Gallipoli. A Dardanelláknál hasonló jelenségek vannak mint a Boszporusnál, amazok tehát szintén nem pusztán az erozió szüleményei, hanem messze kiható tektonikus eseményeknek köszönhetik létöket A Dardanellék hossza 61 km. Az Egei tenger É-i partjai, bár jódarabig Ny-i egyenes irányt követnek, változatosabbak; lapos és meredek partok váltják föl egymást: a szigetképződésben nincs hiány. Az első kiálló hegyfok a Paxi amelytől nyugatra az Enoszi lapos öböl terül el.
Magas partok következnek ezután a Lagoszi-öbölig. Theszo szigettel szemben a Kara- vagy Meszta-folyó mindig hordja a tengerbe az iszapot és azon munkál, hogy a szigetet a szárazzal összekösse. Ez alluviális földtől nyugatra van a D-i trák sikság kapuja, a hajóknak védelmet nyújtó Kavalai kikötő. Innen kezdve a part ismét meredek egészen a hatalmas háromujju Chalcisz félszigetig. Ennek K-i oldalán van a sekély Orfanii vagy Rendina öböl. A Chalcisz vagy Chalcidice három kinyúló félszigete: az Athosz-hegyben végződő Hagion-Orosz, a Longosz és a Kasszandra a Hagion-oroszt és a Kasszandrai öblöket zárják körül, amelyeknek kisebb bemélyedései a hajók buvóhelyeiül szolgálhatnak. Sokkal fontosabb náluk a Chalcisz Ny-i oldalán, ahol a part csaknem épszög alatt D-nek fordul, a Szalonikii öböl azon termékeny földnél fogva, amely azt környékezi és amelyhez a különböző folyók természetes utakul szolgálnak. Hogy Szaloniki városa kedvezőtlen fekvése dacára sem indult nagyobb virágzanak, főképen sekély kikötője az ok a szalonikii öböltől a partok meredek falakként ereszkednek le a nagymélységü tengerbe egészen a csaknem köralaku voloi öbölig. A Voloi öböllel kezdődik az eddigitől egészen eltérő, sokkal változatosabb partkifejlődés (l. Görögország). A Balkán-félsziget ezen része már egészen át és át van hatva tengeröblöktől; az emberi élet leginkább a partokra van szorítva; a természet ezen rész lakóit inkább a szomszéd tengerpartokra, mint Közép-Európára utalja. a partok ezen szakadozottsága az Artai öbölig tart. Innen az Avlonai-öbölig a partkifejlődés már egyhangubb. Az Avlonai-öbölnél van a 71,7 km. széles bejárat az Adriai-tengerbe. Az Avlonai-öböltől kezdve 270 km.-nyi hosszuságban a part haffok és homokbuckáktól környékezett lapos part jellegét viseli. E részében, bár iránya nagyjából északi, nem huzódik egyenes vonalban; lapos ivalaku öblök egyes kiszögellő fokokkal váltakoznak. E fokok nem igazi hegyfokok, hanem nagyobbára a tengerbe kitolt folyótorkolatok. Ezen egészségtelen partokon, ahonnan a följárat Albánia sziklás vidékére oly nagy nehézséggel jár, a keskeny durazzoi (dracsi) kettős, a szárazföldhöz csak keskeny földnyelv által csatolt, félszigetnek van kiváltságos helyzete. Kikötője kelet és Észak felől védve van, kisebb hajókra nézve hozzáférhető, Olaszországhoz közel fekszik és Szalonikival vasut által is könnyebben összeköthető. Az előbb említett tulajdonságainak köszönhette Dyrrharchium az ókorban és Durazzo a középkorban fontosságát. Dulcignónál kezdődik Montenegró és Dalmácia hegyes, meredek partja, amely a szárazföldi hegységekkel párhuzamosan, északnyugati irányt követ. Montenegro partjain egyedül Antivari szolgál szerény kivánságoknak megfelelő kikötőül, míg Dalmácia (l. o.) partjai nincsenek hijával biztos és jó kikötőknek.
Felülete.
A B., leszámitva Románia alföldjét, tulnyomóan hegyes ország; domborzatát tekintve, három teljesen különböző részre oszlik: a nyugati, az albán-illir lánchegységre, a keleti, lépcsőzetes földre és a déli, görög hegyes vidékre. A nyugati rész nagyobbára oldalnyomásnak, szedimenter, majdnem kizárólag mezozoikus rétegek DNy. felől történt összeszorításának, a keleti rész pedig egy ősrégi óriási hegyhát összetöredezésének köszöni keletkezését. Amabban tehát a hegyláncok, emebben a fensíkok, felföldek, medencék a tulnyomó alakok. Kettejöket egymástól körülbelül az a vonal választja el, mely Szerbiának és Maeedoniának Ny-i határa. Ami e vonaltól K-re esik, főképen kristályos közetekből, gnájszból és csillámpalákból áll, amelyeket sokszorosan és nagy mértékben törtek át gránit, bazalt és trachit, de csakis Szerbia K-i és Bulgária északi részén takarnak nagyobb terjedelemben üledékes, főképen krétakorszakbeli kőzetek. A K-i rész közepét, amint látszik, az eocen korszakban a tenger részben ujra ellepte; a benne levő, nagyobbára ellipszis alaku medencéket, üstöket, diluviális üledékek takarják; ez főképen a Morava-Vardar völgyföl nyugatra fekvő vidéken van meg; és azért azt a részt külön néven szerbiai és macedoniai hegyes vidéknek nevezik, hogy megkülönböztessék a tovább K-nek fekvő Balkáni lépcsőzetes földtől. Ez utóbbiban van a Balkán-lánc és az Anti-Balkán, a Rodope és a Bolgár-fensik. A szerbiai és macedoniai hegyes vidékén a szerbiai hegyes és dombvidéket, továbbá a macedoniai hegyes- és dombvidéket, végül pedig e kettő közti vizválasztót különböztetik meg. A Ny-i hegyláncok vidéke ismét föloszlik az illirai, az albán hegyes vidékre és a montenegrói fensíkra. A görög hegyes vidékben az északi részt és déli vagyis peloponnézosi részt különböztetik meg. (L. az illető cimek alatt.)
Vizei.
A nyugati, illir hegyes vidék és ennek déli folytatása a görögországi hegyek a B.-t az Adriai-tengertől csaknem egészen elzárják, csak kisebb folyók képesek maguknak az Adriai-tengerhez utat törni; így a Narenta, Bojana, Drin, Vojuca. A félsziget nayobb részének vizei a Dunához, illetőleg annak mellékfolyójához, a Szávához vezetnek és ezt Közép-Európához fűzik; ilyen folyók: a Kulpa, Unna, Vrbas, Bosna, Drina, Morava, Timok, Iszker, Vid. Oszma, Jantra és Lom. Ezek mindannyian természetes utakul szolgálnak Közép-Európából, illetőleg hazánkból a B. szivébe. Hasonló nyilt utakat alkotnak a B. közepe felé az Egei-tenger mellékéről a Marica és mellékvize a Tundsa, a Sztruma, Vardar és a Visztrica. E két oldalról hatolhatni be tehát legkönnyebben Európa ezen DK-i félszigetébe, és miként egykoron a különböző népek vagy É. felől nyomultak D. felé, vagy az Egei-tenger mellékeiről terjeszthették hódításaikat É. felé; ugy most is e két irányból igyekeznek békés versengés által áruiknak a B. népeit megszerezni. A hajózó népek, angolok, franciák és részben az olaszok a Boszporusz és a szalonikii-öböl felől küldik be áruikat, míg a közép-európaiak; Németország, Ausztria és Magyarország lakói a Duna felől. Hazánk éri mindenesetre leközelebbről; Ausztria és Magyarország volna tehát hivatva magának a B. kereskedelmében domináló állást szerezni. Nagyobb tavak a Szkutarii, az Okridai, a Preszba, a Kasztoriai és Osztrovoi. Görögország vizeit l. Görögország alatt.
Éghajlat, flóra és fauna.
A B. északi részének éghajlata inkább hasonlít a közép-európaihoz mint a Földközi tenger mellékihez. Bár a meteorologiai megfigyelések száma még csekély, annyi már is látszik, hogy a partvidéket és Görögországot (l. o.) kivéve a klima mindenütt középeurópai. Még Szófiában is a téli középhőmérséklet -2,7°C. A Rilohegyen a magas csucsok csak egy hónapra szabadulnak meg hótakarójuktól, és magában Konstantinápolyban is 13 napot számítanak, amikor a hőmérő higanyoszlopa a 0° alá száll; sőt volt rá eset, hogy a Boszporusz befagyott és gyalog lehetett rajta átmenni. A téli, aránylag nagyobb hidegnek nagyobb nyári meleg is felel meg. Szófiában 20,2° Konstantinápolyban pedig 23,5° a nyári közép hőmérséklet. Trácia, Macedonia és Szerbia dombos vidékei, de különösen az előbbiek valamivel nagyobb átlagos évi meleg által tünnek ki. Ahol a klima közép-európai, az esőzések is május és junius hónapokban a leggyakoribbak, csak a partvidék és Görögország tesz kivételt, ahol nyáron van a legkevesebb eső. A félsziget belseje esőben. gazdag; az évi esőmennyiség a hegyesebb vidékeken alig tesz ki kevesebbet 1000 mm.-nél, a völgykatlanokban pedig 800 mm.-nél. Ezért is. B. nyugati karszttermészetü vidékeit kivéve kellő mennyiség mellet mindenütt nagyon termékeny. A klimának megfelelően, a tengerparti vidéktől és Görögországtól eltekintve, a növényzet is leginkább a közép-európaihoz hasonlít. A mediterrán flóra jellemzői a Balkántól É-ra teljesen hiányzanak és attól D-re is csak elvétve fordulnak elő. Lombhullató fákból álló erdők takarták ezelőtt a félsziget belsejének nagy részét és máig jelentékeny maradványaik találhatók; a hegyes vidéken nagy kiterjedésü olyan zöld rétek vannak, aminőket a másik két félszigeten nem ismernek; e réteken szénát termelnek éppen ugy mint hazánk magasabban fekvő vidékein. A-gabonafélék és gyümölcsök is csaknem ugyanazok mint hazánkban; egyedül az Adriai- és Egei-tenger melléke tesz e tekintetben kivételt. A vadállatok száma még nagy; a kultura még nem irtotta ki olyan mértékben a ragadozókat mint Európa Ny-i részeiben. Aránylag igen sok a medve, farkas a Rilon, a Vitosán, Albániában, a Balkánban: a délibb vidékeken pedig a sakál még sok kárt okoz. Őzeket, szarvasokat, vaddisznókat az erdős vidékeken, főképen pedig Albánia mocsáros területein még tömegesen találhatni. A folyók, tavak és tengerek halakban gazdagok.
A lakosság, mezőgazdaság, ipar és forgalom.
A Balkán-félsziget néprajzi térképe.
){kind=small}
A nehezen járható hegyláncok által számos medencére osztott B.-en tarka mozaikja található a különféle nemzeteknek. A természet lehetővé tette, hogy a folytonos küzdelmek és néphullámzások dacára egyes védettebb helyeken magukat föntartsák. Köztük éles határt vonni a kellő összeirások hijában rendkivül nehéz. Az albánok tömegesebben a róluk elnevezett tartományban és Epirusz északi részében, körülbelül addig a szel. fokig laknak, mely alatt Janina fekszik; egyes kisebb telepeket Görögországban és másutt is találni (l. Albánok.). Az albánok mellett a görögök lerégibb lakói a B.-nek, akik Görögországon kivül, a tengerparti városokban, a Marica völgyében. Drinápolyig a Chalcidine félszigeten és az Egei-tenger szigetein laknak. a cicárok vagy déli oláhok a Pindosz és Grammosz völgyeiben, Monasztir környékén, Akarnániában (ahol karaguniszoknak és kucovlachoknak hivják) találhatók. Számuk vagy 200,000 lehet. Az oláhok Romániát birják. A szerbek szerbián kivül a Rigómezőn és Macedoniában élnek nagyobb számmal; hozzájuk számítják még a montenegróiakat és hercegócokat is. A bolgárok Bolgárországban Kelet-Ruméliában és Macedoniában vannak túlnyomó többségben; számukat közel 4 millióra becsülik. Az oszmanlik, akik ezelőtt a félsziget minden részeiben elszórtan éltek, s akiknek számát a krimi tatárok és cserkeszek bevándorlása még növelte, most is kevés helyen találhatók nagyobb tömegekben. így Skoplye körül, Egribudsik vidékén stb. nagyobbra csak a nagyobb helységekben élnek tömegesebben; számuk összesen 3 millió lehet. A természet a B.-et ellátta mindennel, ami gazdag földmivelő és állattenyésztő vidékké tehetné, a lakosság túlnyomó nagy részének csakugyan ez a fő kereseti forrása. Ennek dacára mindkét foglalkozás meglehetősen primitív fokon áll. Nagy területek, melyek pedig arra alkalmasak volnának. műveletlenül hevernek; a gazdasági eszközök nagyon kezdetlegesek; a trágyázás csaknem ismeretlen. A nép élelmezésére főképen Romániában, Bulgáriában és Szerbiában kukoricát, a kivitelre búzát termesztenek: az árpa csak takarmányul szolgál: burgonyát, rozst és zabot keveset termesztenek. A hegyes vidékeken nagyobb területek vannak lennel és kenderrel beültetve. Fontos még a szezám és az ánis, Macedoniában a dohány és gyapot.
A felső Marica-medencében és Macedonia némely részében a rizs; a tengerparton és Görögországban az olajfa és déli gyümölcsök, az ÉNy-i részekben a szilvafa, végül mindenütt a halmos vidékeken a szöllőmivelés. Trácia, Macedonia (Velesze és Niaoszta), Szerbia (a Timok-völgy), Bolgárország (Tonova és Szliven), Görögország (Szantorin és több sziget, Attika) jó borokat is termel. a Balkán aljában a rózsafa; a zöldségtermelés mindenütt jelentékeny. A házi állatok ugyanazok mint nálunk; a teve már nagyon megritkult, legnagyobb számmal vannak a juhok, melyeknek gyapjuja durva, a kecskék, a tehenek és a lovak; a bivalyokat sok helyen igavonókul tenyésztik, igen jelentékeny Szerbiában, Boszniában és részben Bolgárországban a sertéstenyésztés is. a fajok nemesítésre gondot sehol sem fordítanak. Bár a B. ércekben gazdag, B. bányászata még az újabb időkben is mindenütt el volt hanyagolva; a török uralom megszorítása óta azonban, miként a földmivelés, úgy a bányászat emelésére is tönténnek kisérletek, különösen Boszniában, Romániában és Bolgárországban. (L. ezeket.) Az ipar csaknem kizárólag házi ipar, a helyi szükséglet kielégítésére szorítkozik és mióta a nyugat-európai áruk könnyebben bevihetők, egyes területeket kivéve, hanyatlóban van: legnagyobb mennyiségben bőrt, ruházati cikkeket, zsinórokat, szőnyegeket állít elő; ezekhez járul még a malom-, szesz-, cserépipar- és a téglakészítés. A kereskedelem, bár újabban néhány vasuti vonal kiépítése által emelkedett, még mindig nagyon szerény korlátok közt mozog, aminek főoka a vasutakhoz és kikötőkhöz vezető jó utaknak hiánya és a lakosság rendkivüli igénytelensége. a legjelentékenyebb vasuti vonalak a belgrád-konstantinápolyi 987 km. hosszu és a belgrád-szalonikii 597 km hosszu, melyek a legrövidebb útul szolgálnak Kis-Ázsia, Sziria, Egyiptom, Kelet-Afrika és Kelet-India felé. Legsűrübb a vasuti hálózat Romániában (valamivel több mint 2500 km.). Hazánkból 5 helyről vezet be a vasut a B.-re; és pedig: Sziszek-Szunja-Banjalukáig; Bród Sarajevo-Mosztár-Metkovicig; Zimony-Belgrád-Szalonikiig és Konstántinápolyig; Verciorova-Bukarest-Várnáig és Predeal-Bukarest-Várnáig. A B. külforgalma, beleszámítva ázsiai Törökországot is, 1890. 760,7 millió forintot tett ki; és pedig: 470 milliót a bevitel és 290,7 milliót a kivitel. Ebből jut az osztrák-magyar-monarkiára 85,7 millió bevitel és 37,2 millió kivitel; azaz az osztrák-magyar-monarkia kivisz a B.-re árukat 85,7 m. értékben és onnan behoz 372 m. értékben. Ebből jut az egyes államokra: Szerbiára 8,9 m. kivitel, 16 m. bev. Romániára 21,3 m. kiv., 3,6 m. bev.; Bolgárországra 13,4 m. kiv., 2,3 m. bev.; Görögországra 6,1 m. kiv., 3,1 m. bev.; Törökországra 36 m. kiv. 12,2 m. bev. (Részletesebben l. az egyes országoknál.) A B.-en a következő országok, illetőleg államok vannak: Dalmácia (12,832.57 km2, 527,426 lak.; egy km2 41 l.) Bosznia és Hercegovina (51,590 km2 1.450,000 lak; egy km2 26 l.): Szerbia,(48,110 km2 2.161,961 lak.; egy km2 45 l.) Románia (131,020 km2 5.038,342 lak. egy km2 39 l.) Bolgárország Kelet-Rumeliával (96,660 km2 3,154,375 l.; egy km2 33 I.); Montenegro (9085 km2 200,000 lak.; egy km2 22 l.); Törökország (168,533 km2 5.000,000 lak.; egy km2 31 l.) és Görögország (65,119 km2 2.187,208 l. egy km2 34 I.).
