Balkán
Balkán (törökül a. m. hegység; a bolgárok Sztara planinának, a. m. öreghegység, hivják), 1. hegység a róla elnevezett félszigeten, a régiek Haemusa; tagja a félsziget keleti részében levő lépcsőzetes földnek (Schollenland). Görbe vonal alakjában, Ny-on az alsó Timoknál, illetőleg Viddin mellett, a Dunánál kezdődik; eleinte DK.-nek, azután egyenesen K.-nek tart és az Emine hegyfoknál, a Fekete-tengernél meredek lejtőben végződik. 600 km.-nyi hosszuságával csak 30 km. átlagos szélesség áll szemben; déli lejtője meredek, az északi nem; jellemző vonása továbbá, hogy a Kis-Balkánt kivéve, a mellékláncok teljesen hiányoznak. Magassága csekély szélességéhez képest, tetemes, legmagasabb pontja majdnem középen van, a hol legkeskenyebb; ez a csúcs a Gjumrukcsal (2374 m.). A déli lejtő annál meredekebbnek látszik, mivel a déli lábát jelölő, hosszant vonuló völgy is mélyebben fekszik mint az északi; ez az oka, hogy a két lejtő lábánál elterülő tájak képei egymástól élesen különböznek és az átmenet oly hirtelen. A gerinc magassága nagyon különböző, Ny.-ról K. felé emelkedik; a bevágódások, éles hatásu csúcsok és szarvak gyérek; nagyobbára széles, lapos, tölgy és bükk-erdőkkel borított kúpok koronázzák. Igazi hegységképét a B. csak délről nyújtja. Hegyi tavai alig vannak. Kanitz szerint legalább 30 kocsival járható nyerge van a legismeretesebbek: (K.-ről Ny. felé) 1. az Ak-boaz várnából Burgaszba 1427 m ); 2. a Csalikavak (445 m) Karnabadból Sumlába; 3. Demir-kapu (1098 m.) Szlivenból Tirnovoba; 4. a Tvardicai (1097 m.) Szlivenból Elena Timovo felé; 5. a Sipka-szoros (1308 m.) Kazanlikból Gabrovoba: 6. a Hankiöi (949 m.); 7. a Baba-konak (988 m.) Szofiából orchanieba: á. a Gicni (1444 m.) Szofiából Berkovicába; 9. a Szeti Nikola Bologradsiknál (1374 m.) említett két keletin visznek az utak az Al-Dunáról Konstántinápolyba. A B. déli oldala a völgy lábától csucsáig gránit, gnájsz és kristályos palákból áll; a gerinc közelében a kréta-rétegek gyakoriak és inkább csak a nyugati B.-ban fordulnak elő a jura- és triasz-képződmények. A kréta-rétegek Ny.-ról K. felé mindig tömegesebben lépnek föl. A K.-i B.-ban már az eocén korbeli nummulitmész is nagy tömegekben lép föl. Részük van azonkivül a B. geológiái alkatában a vörös durva szemcséjü homokköveknek és konglomerátoknak is és övként fogják körül a kristályos kőzetekből álló magvát a hegységnek. Hogy a B. genetikus tekintetben közel áll a Kárpátokhoz és hogy a kapcsot a kelet-szerbiai és a Temes melléki hegyek alkotják, Suess E. mutatta ki. A B. 3 részre osztható fel: 1. A Nyugati-B. 182 km. bosszu, Zaicsárnál kezdődik és az Iszker keresztvölgyéig nyúlik; a meredekebbik lejtője É.-on van; sok helyen kopár és Karszt-természetü; legnagyobb magaságát a Midsurban (2166 m.) éri el, hágói mind magasak. Az Iszker keresztvölgye csaknem járhatatlan, néptelen; az útnak, melyet a rómaiak itt építettek, romjai máig is láthatók. 2. A Magas-B. 260 km. hosszu, 1485 m. közepes magassággal egészen a Vaskapu szorosig (1097 m.) nyulik, megkülönböztetik benne Ny.-on az Etropol-B.-t (66 km) és a Kodca- vagy. veliki-B.-t; ez utóbbit Karlovotól É.-ra Trojan-B.- nak; Kazanliktól É.-ra pedig Sipka-B.-nak is hivják. A Magas-Balkán, amelyben a Gjumrukcsálon kivül a legmagasabb csúcsok a Vesen (2200 m.) és a Kadimlija (2279 m.), a Duna és Marica vizválasztója. Rajta a B. sajátságai legjobban láthatók. D.-i meredek lejtői alatt legnagyobb a Kazanliki völgy. 3. A keleti vagy Kis-B. 155 km. hosszu, alacsonyabb a B. többi részeinél, de szélesebb is (némely helyen 60 km.) és egyes részeiben öt mészkőből álló egyközü hegylánc alkotja. Ennek is a D.-i lejtője meredekebb, csak nyugati részében vannak még 1000 m. magas csucsok. A főlánc benne a középső, amelyen a vad Kamcsik tör át és a melyen a Csalikavak vagy Dobrel hágó visz át; a tőle D.-re fekvő lánc a vizválasztó, az északit pedig szintén áttöri a Kamesik 198 m. magasságban. Ettől Északra még több fensikká kiszélesedő lánc vonul el. Minthogy a Kis-B. a legszélesebb s hosszant vonuló völgyekben a leggazdagabb, ahol nem ritkán mocsárokat is lehet találni és mivel sürü erdők is takarják, a közlekedés meglehetősen elkerüli. v. ö. Kanitz: Donau-Bulgarien (Leipzig 1882); Toula: Reisen n. geol. Untersuchungen in Bulgarien (Wien 1890).
- 2. B., mészkőhegyek lánca, a Káspi-tenger K.- i partján a nagy Adsi-dajjai-öböltől D.-re az É. szélesség 39 és 40% közt; a Krasznevodszk-foktól a Khivinszk-fokig nyúlik. Fölosztják Kis- és Nagy-Balkánra.
