Bálbek
Bálbek (a görögök Héliopolisza), néhány száz kunyhóból álló szegényes falu Közép-Sziriában, azon széles völgy közepén, melyet az ókorban Coele-Syriának (ma Bekak) neveztek, az Anti-Libanon alján, 1172 m. magasban. 3 km. hosszu fal veszi körül, rajta kis patak foly keresztül. Hatalmas romjai teszik hiressé, amelyeket falak vesznek körül. E romok: A nagy-templom vagy a Nap temploma, amelynek csak alapfalai és 6 koloszszális oszlopa maradt fenn; a kis-templom vagy Jupiter temploma, óriási épület-maradvány, amely 227 m. hosszu és 117 m. széles, fenáll még gazdagon ékesített; korintusi stilusban készült cellája, azonkívül a déli oldalán 4, a nyugatin 2, az északi oldalon 9 és a keletin 2 oszlop; végre a kerek-templom, a melyből 4 oszlop maradt fenn s amelyet görög-templommá alakítottak. E templom-maradványok Antoninus Pius korából valók. Ezeken kivül fenmaradtak még: a derékszögü s hatszögü körfal, a nekropolisz, az akropolisz stb. Valamenynyit az óriási méretek és az ornamentáció rendkivüli gazdasága jellemzi. B.-ről már az egyiptomi és assziriai hadi jelentések is tesznek említést. A görögök Héliopolisznak hítták: Augustus római gyarmattá tette. Omár kalifa vezére Abu Obeida 636-ban elfoglalta. A ker. háboruk idejében többször cserélt urat. 1170-ben földrengés, 1260. a mongolok, 1401. Timur hadai pusztították. V. ö. Wood and Dawkins: The ruíns of B. (Lond. 1757; uj. kiad. 1827.)
