Bakfark
Bakfark 1 (Bacfart, Bacfort, mások szerint Groevius) Bálint, erdélyi szász eredetü zeneszerző és lantművész, szül. 1507., megh Pádovában 1576 aug. 13. Többnyire külföldön s leginkább Lengyelországban tartózkodott; 1570. Miksa császár meghivására Bécsbe ment s rövid ideig az udvarnál szerepelt; hosszabb ideig élt Zsigmond Ágost lengyel király udvarában is, kivel bensőbb viszonyban lehetett, legalább egyík munkájának előszavából ez tünik ki. Két munkája maradt fönn: Premier livre de tabulature de lutte (Páris 1564). Bakfarci Valentini Greffl Pannonii Harmoniarum musicarum in usum testudínís factorum (Tomus 1. Cracoviae 1565-69). Ez utóbbi munkáját Zsigmond Ágost lengyel királynak ajánlotta, ki neki, mint a fejedelmi zenekar igazgatójának, nemesi jószágot ís adományozott. Ennek a könyvnek két példánya van meg a bécsi udvari s a krakói egyetemi könyvtárban. Érdekes e művében Fantasia 3 vocum és D'amour me plains cimü két zeneműve, melynek stílusa teljesen magyar, s dallamában, zenei képleteiben félre nem ismerhető a nemzeti jelleg. A Theatrum Musicum c. 1571. megjelent lant-táblázat-gyüjteményben is van Bakfark hazánkfiának két műve. V. ö. Budapesti Közlöny 1870. 21. sz. Bartalus István cikkével: Ujabb adalékok a magyar zene történelméhez. E cikkben ismerteti Bartalus a fönt említett krakói müvet, melyet ő fedezett fel ujabban.
2. B. János, híres magyar lantvirtuóz, alkalmasint fia az előbbinek. Élt és szerepelt a XVI. század végén. Besard Thesaurus harmonicus cimü művében (1603) lantra írt két szerzeménye is van.
