Bakabánya
Bakabánya (Pukane), nagyközség, azelőtt sz. kir. bányaváros Hontmegye báti j.-ban, (1891) 675 házzal és 3186 túlnyomóan tót (csak 50 magyar) lakossal. Selmectől 2 órányira, katolikus gimnáziummal, ipariskolával, 5,15 hektár bányamértékü aknái, melyekben egykor sok aranyat és ezüstöt találtak, most már kimerültek s 1891. mindössze 300 kg. arany- és ezüstércet. termeltek 150 frt értékben; kén- és vasrészekből álló ásványos vize kellemes izü, golyva és görvély ellen hathatós gyógyszer. B. Baka név alatt már a garam-szt. benedeki apátság 1075. alapítólevelében említtetik; 1321. már királyi bányatelepítvény volt s városi jogosítványait valószinüleg már Róbert Károly királytól nyerte. Zsigmond király korában az alsó-magyarországi bányavárosok szövetségében mint önálló tag foglalt helyet s ezekkel együtt engedtetett át Borbála és a későbbi királynénak és lett részes a szövetséges városok jogaiban és privilégiumaiban. Gót izlésü temploma 1510-ben épült. A várost 1569. kőfalakkal kerítették be, melyek 1578-ban kijavíttattak. Bocskay, Bethlen, Rákóczy és Tököly alatt sokat szenvedett e város s a törökök 1654. be is vették. I. Lipót 1686-ban szabad kir. város rangjára emelte. A város jelentékeny kádáripara ujabban hanyatlott. V. ö. Venzel Gusztáv Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest 1880.
