Bak,
Bak, faalkotmány, mely állványok és hidak lába; minden baknál megkülönböztetik: a B. lábait, a lábak felső részeit, az összekötő baktalpfát, melyre hidaknál a hidlás gyámgerendái fektettetnek le s végre a támasztékokat vagy összekötő gerendákat (esetleg léceket), amelyek a lábak kellő helyzetben való maradását biztosítják.
1. Ábra. Bak.
Vannak különféle szerkezetü bakok, mint pl. a közönséges kőmívesbak, melynek minden egyes lába két lábgerendából és egy összekötő póznából áll s azonfelül még a két lábat két támasztó és két összekötő pózna is tartja a kellő helyzetben (l. az 1. ábrát, amelyben f a lábgerenda és s a baktalpfa), továbbá a leginkább hidaknál és bürüknél alkalmazott vezeték bak (Coulissenbock), melyen a talpfa csakis egy gerendából képezett lábra szegezett fokon nyugszik (l. a 2. ábrát, amelyen f a lábgerenda, u a fából készített s a lábra erősített fok és s a talpgerenda A többnyire hidalásokat tartó függesztő és feszítőműveket is bakoknak nevezik. B. kötélbak.
2. Ábra. Bak.
A hajó fedélzetén vagy peremén függélyesen kiálló oszlopok, melyekhez a kikötő- vagy vontatóköteleket erősítik. Fahajókon fából, vashajókon gyakran öntött vasból vagy hengeralakúlag összeszögecselt vaslemezből van. B., tornaeszköz, mely különféle ugrási gyakorlatok végrehajtására való. Áll egy körülbelül 55-60 cm. hosszu és mintegy 25 cm. vastag és ugyanily magas fatönkből, vagy keményre tömött bőrrel, ritkábban szövettel bevont vánkosból, melynek bizonyos mértékig sikosnak kell lenni, nehogy a tornász gyakorlatközben megakadjon rajta. Ennek a vánkosfélének négy egymástól gúlaszerüleg távolodó lába van, amely lábak akár csapok, akár rugók segítségével meghosszabbíthatók s igy a bak maga emelhető A bakon való tornászati gyakorlatok igen fontosak testképzés szempontjából, mert határozott gyors és bátor müködést követelnek. A bak-gyakorlatok kétfélék: olyanok, amelyeket magán a műszeren végzünk s ezek az egyszerü és összetett felülések, üléscserék, és olyanok. melyeket a baknak pillanatnyi érintésével
s annak rögtöni elhagyásával hajtunk végre; ezzel a különféle ugrások, amelyek a bakot mint külön becses tornaeszközt jellemzik. A bakon való átugrások, legyenek azok terpesztett vagy oldalugrások vagy átguggolások, lényegesen különböznek a lóugrásoktól, mert míg az utóbbi szeren a tornász ugrás közben a kápákat legtöbb esetben fogja, addig a baknál csak tenyerét illesztheti a szerre és így fogás helyett csak támaszkodás által óvakodhatik a hibás ugrás veszélyeitől. B. hímnemü állatot jelent, szorosabb értelemben azonban csak a kecske, zerge és őzféle állatoknál nevezik a hímet baknak, beszélnek kecskebakról, vagy bakkecskéről, őzbakról stb. Ugyanily értelemben használják a nemi ösztön nyilvánulásának kifejezésére a bakzás szót.
3. Ábra. Bak.
B. A szőllőmívelésben oly tőkefej, amelyből négy, egysorban vagy keresztben álló rövid szarv nö ki (l. a 3. Ábrát); e szarvakon a valódi baknál folyton rövid csapokra metszetnek vissza a venyigék, a félbaknál ellenben a szarvaknál kinövö venyigék egy része majdnem teljes hosszuságban mint szálvessző, vont venyige vagy félív nő ki. A bakmivelés főképen a Rajnamelléken van elterjedve.
B. (Capricornus), az állatöv 1. tizedik 270°-300° hosszuságig terjedő jele (♑), és 2. a 301°-326 1/2° rektascenzió és 9 3/4°-28 1/3° déli deklináció között elterülő csillagkép, mely Heis szerint 63 szabad szemmel látható csillagot tartalmaz; három ezek közül harmadrendü.
