Baillot
Baillot Péter Mária Ferenc, hegedümüvész és zeneszerző, szül. Passyban (Páris mellett) 1771 okt. 1., megh. Párisban 1842 szep. 15. Hét éves korában olasz mesternél megkezdett zenei tanulmányait 1780-tól fogva Párisban, 1783-tól fogva egy jótevője révén Rómában folytatta. Mikor 1791. hazatért, Viotti ajánlataira a párisi Feydeau-azinház zenekarának tagja lett; utóbb hivatalt vállalt, de amellett hangversenyeken is közremüködött a hegedüjáték oly fényes müvészetével, hogy 1795. kinevezték tanárnak az uj Conservatoire-ba. Ekkor kezdte meg zeneelméleti tanulmányait Du Catelnél, Reichánál s Cherubininél. 1802. a császári, 1821.. a nagy-operai, 1825. a királyi zenekar első hegedüse lett. Erőteljes jaiték, tömör hang, merész, nagyszabásu előadás, utólérhetetlen technika voltak müvészi erényei. Mint tanárt is nagyrabecsülték. Müvei, nagyobbára igen nehezek s nagy készültséget igényelnek: 12 étude-ja, 24 praeludiuma, 30 áriaja változatokkal, vonós kettősei, hármasai, négyesei. Avatott tollra vallanak: Notice sor Grétry (1814) és N. s. viotti (1825) c. könyvei: kitünőnek elismert iskolája: L'art du. violon (1834), főmüve, s ép úgy elterjedt, mint a Rode-vet és Kreutzerrel kiadott: Méthode du violon. Résztvett a Levasseur-Catel-Baudiot-féle Méthode du violoncelle szerkesztésében.
