Bagehot
Bagehot (ejtsd, bédzshot) Walter, angol politikai és társadalomgazdaságtani író, szül. Langpostban (Sommersetshire) 1826 febr. 3., megh. Londonban 1877 márc. 24. Életének nagy részét kis szülővárosában töltötte. Az itt működő «sommersetshirei-bank»-nak atyja távoztával alelnöke volt s így közvetetten tapasztalatból ismerte meg a pénzpiacot. 1869. apósától, Wilsontól átvette a The Economist c. nagytekintélyü szakfolyóirat szerkesztesét, s annak haláláig vezetője volt. B. mint politikai író és mint nemzetgazda egyaránt eredeti egyéniség. Erővel építi fel elméletet, melyre vágó merész állításait világossággal adja az olvasó elé, ki mindig nagy élvezetet talál azokban. Váratlanul töri keresztül az addigi teoriákat és állítja helyökbe a maga tanait, melyek mindig igen tetszetős alakban jelennek meg. Már az 1851. francia államcsiny alkalmával írott levelei feltűnést keltettek, épp így érdekesek a Prospectiv Reviewban., majd a National Review-ban megjelent értekezései. 1868. adta ki The English Constitution c. művét amelyben az angol alkotmányt teljesen uj világításban mutatja be. Ez alkotmány magvát B. a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak abban a szoros összeköttetésében látja, melyet a miniszterium közvetít. Méltányolja a felsőházat, különösen mint «szinpadi kellék»-el és erősen hangsulyozza, hogy a képviselők kövessék pártvezéreiket. Franciaországi leveleiben már jelzett nézeteinek ád széles alapot: Physics and Politics c. műve, amelyben az államoknak egymással való versenyére és harcára a Darwin kiválasztási elméletet alkalmazza. Főtétele az, hogy (egy bizonyos határig) egységes szokás, meggyőződés hasson át egy nemzetet, s a rossz szokás is, mely a nép minden rétegét áthatja, jobb mint az olyan jó szokás, mely csak egyes körökben elszórtan él. B. nemzetgazdasági nézeteit említett cikkein kivül, Lombard Street (1873., 8. kiadása 1882.), Depreciation of Silver és Economic Studies (1880) c. munkáiban fejtette ki. Ezek közül Lombard Street, mely az angol pénzpiacot igen érdekesen ismerteti, köz-kézen forog. E munkáját . magyar nyelvre is lefordította Berbát István, Budapest 1882. B., bar maga is Ricardo tanítványának vallja magát «the lest mari of Ne anti-Mill period»), erősen hangsulyozza, hogy a Ricardótól felállított elvont törvényeknek csak relativ érvényök van, mert csupán a modern angol társadalom gazdasági törvényei azok, s nem más koroké és idegen országoké, amelyek szabályainak fölismerésére B. szerint a történeti iskola van hivatva. Halála után jelentek meg többek közt Literary Studies és Essays on parlamentary reform c. művei.
