Aventinus
Aventinus János, voltakép Turmair, a. XVI. század kiváló humanistája és történetirója, szül. Abensbergben (Aventinum) Bajorországban 1477 jul. 4. megh. 1534 jan. 9. Tanulmányait Ingolstadtban, Bécsben, Krakóban és Párisban végezte. 1507-ben lngolstadtban telepedett le. 1509 után az ifju Lajos és Ernő bajor hercegek nevelője volt. Ernőt 1515-16. olaszországi útjában is kisérte, és 1517. a bajor történetirói hivatalt kapta. Az egyházi visszaélésekről tett nyilatkozatai miatt azonban a papok üldözőbe vették és 1528-ban fogságba is került. Börtönéből Eck bajor kancellár közbenjárására szabadult ki. Azután hol Abensbergben, hol Regensburgban élt: Szülővárosában 1861. emlékszobrot állítottak neki. Művei: Annales Bojorum (lngolstadt 1554, Basel 1615, Lipcse 1710). E munkáról német ny elven írt kivonatot is készített (Chronika). Alapos forrástanulmány, kritikai él és igazságszeretet jellemzik e művet, melyet sokan az első igazi történeti munkának tartanak. A bajorok történetét 1460-ig közli, kapcsolatban a német és az egyetemes történelemmel. Müveinek teljes kiadásáról a bajor tudományos akadémia gondoskodott. (München 1880 --1884, 5 köt. A szerkesztés jelenleg Riezler kezeibe van letéve.) Magyarországra vonatkoznak: Heinemann, Zur Kritik ungar. Geschichtsquellen im Zeitalter der Arpaden-Epoche. (Neues Archiv für ältere deutsche Gesch. 13 köt. 1887) és Radrmacher. Aventin und die Ungarische Chronik. (u. o. 12 köt. 559 1.). V. ö. Dittmar: Aventin (Nördling. 1862); Wiedemann: J. A. nach seinem Leben um seinen Schriften (Freising 1858); Döllinger: .a. und seine Zeit (Münch. 1877), továbbá Wegele életrajzi cikkét az Allgem. Deutsche Biogr. I. köteteben, a 700 I.
