Auszkultáció
Auszkultáció (hallgatódzás), orvosi vizsgáló eljárás, melynek segítségével az orvos a test belsejében létrejövő hangokat és zörejeket figyeli meg halló szervével. Egyes hallgatódzási tüneteket már Hippokratés is ismert, de tudományos vizsgáló eljárássá a hallgatódzást csak Laënnec (1816) fejlesztette.
Stetoszkópok.
A hallgatódzás vagy közvetlen a fül, v. a hallgatócső - stetoszkóp - segítségével történik. Utóbbi egy 25-30 cm. hosszú, fából vagy más anyagból készült egyik végén tölcséralakú tágulattal, a másikon egy korongalakú lappal vagy egy nagyobb tölcsérrel ellátott cső. Utóbbit a hallgatodzó fülhöz illesztik, mig a tölcséralakú tágulatot a megfigyelendő zörejek keletkezési helye fölé teszik. A stetoszkóp különben ma igen sokféle, de lényegesen nem különböző alakban jut alkalmazásba. A hallgatódzás főleg a légző- és vérkeringési, ritkábban a hasi szervek állapotáról és működéséröl ad felvilágosítást. A tüdők fölött hallható lélekzési zörejek változnak a szerint, amint az illető tüdőrészlet rendesen lélekzik, v. amint abba a levegő csak nehezítve jut be, amint a bejutott levegő rendes v. megszükült utakon keresztül áramlik, amint a. tüdő hangvezető képessége módosul, amint a levegőn kivül a tüdö üregei folyadékot v. nyulós nyákot tartalmaznak, amint a mellhártya lemezei simák v. érdesek stb. A szív fölött a szívműködés egyes fázisának megfelelő hangok hallhatók, amelyek részint a szívizom összehuzódása, részint a szívbillentyűk záródása következtében jönnek létre és úgy a szívizom, mint a billentyűk rendes vagy kóros működésére nézve adhatnak felvilágosítást. A terhes méh fölött az u. n. méhzörej és a magzat szívhangjai hallhatók. Lehet stetoszkóp nélkül is a puszta füllel auszkultálni. Tüdő- és szívbetegségek diagnózisa A. nélkül pontos, biztos nem lehet.
