Auspicia
Auspicia (auspiciumok), a rómaiaknál tulajdonképen a madarak által adott, de aztán más jeleknek is a megfigyelése, hogy megtudják, valamely cselekedet kedves-e az istennek vagy sem. A magánember maga kérhetett e célból jeleket s tetszése szerint magyarázhatta. Az állam számára annak előljárói tették ezt az augurok testületének (l. o.) felügyelete alatt. A vagy kért vagy önkén kinálkozó jelek főbb fajai voltak: 1. jelek a madarak röpüléséből és hangjából, eredetileg a legszokásosabbak, de már a Kr. e. I. században nem vétettek figyelembe; 2. villám és mennydörgés; kedvező volt az a villám, melyet a délnek néző balról jobbra cikázni látott. A vihar népgyülés idején a tanácskozás megszakítását jelentette; 3. jelek, fiatal csirkék magaviseletéből az evés közben; ha a ketrecbe zárt állatok mohón kaptak neki az ételnek, kedvező jelnek tekintették; ellenkezőleg kedvezőtlennek; 4. kigyók és négylábu állatok hangjában és járásában észlelhető jelek; végül 5. minden váratlan zaj; mely az auspiciumokat megzavarta, s a megfigyelő észrevette vagy észrevenni akarta. Minden hivatalnoknak kötelessége volt hivatalbalépésekor s minden hivatalos eljárásánál auspiciumokat rendezni. A hivatalnokok állása szerint megkülönböztettek auspicia maxima és minora. Ha két nem egyenlő rangu tisztviselő p. konzul és pretor ugyanazon táborban tartózkodott, csak a konzul tett megfigyeléseket. Az auspiciumokat, tekintve, hogy minden nyilvános eljárásnál elmaradhatatlanok voltak, idővel pártcélokra használták fel. A sok visszaélés folytán üres formasággá sülyedtek. Hasztalan volt Augustus igyekezete, hogy az A. tekintélyét helyreállítsa. Hiányzott hozzá az emberekben a vallásalap.
