Aumale,
Aumale, 1. Claude I. de Lorraine, szül. 1496 okt. 20., meghalt 1550 ápril 12., II. René lóthai hercegnek ötödik fia, ki nejének kezével az aumale-i grófságot nyerte hozományul. I. Ferenc király, kinek hadait sokszor diadalra vezényelte, Guise herceggé emelte. (L. ott. 1.)
2. A. Claude II. de Lorraine, A.-i herceg, az előbbinek harmadik fia, szül. 1523., megh. 1573 márc. 14. La Rochelle ostroma közben. II. Henriknek volt kedvence, ki az aumale-i grófság birtokosát hercegi rangra emelte. 1550-ben Burgund kormányzója lett; Metz védelmezése közben megsebesült s foglyul ejtetett; 1553-ban ostrommal vette be Volpianót Piemontban; a hugenotta harcokban (1567-69) Dreux, St: Denis és Moncontour mellett küzdött. Esküdtellensége volt Coligny tengernagynak, kiben bátyja, Guise herceg gyilkosát látta. Ez okból üldözte is mindenképen á hugenottákat és nagyon is résztvett a Bertalan-éj eseményeiben.
3. A. Károly de Lorraine, A.-i herceg, az előbbinek fia, szül. 1556-ban, meghalt 1631-ben Brüsszelben. Mint a liga buzgó tagja, résztvett a vallásháborukban. Senlis ostrománál azonban Longueville herceg-, Arques (1589) és Ivry (1590) mellett pedig IV. Henrikkel szemben vesztett csatát: Páris városát ellenben 1594-ig védelmezte Henrik ellenében. Midőn azután egész Franciaország elismerte Henriket királyul. A. a spanyolokhoz szökött. E miatt a parlament mint hazaárulót halálra itélte és in effigie kivégeztette. Vele kihalt az A. hercegi család idősb (lothaiai) ága.
4. A. Henrik Eugen Fülöp Lajos, orleansi herceg, Lajos Fülöp király negyedik fia, született Párisban 1822 január 16.; tanulmányait épp úgy mint fivérei nyilvános tanintézetben, a «Collége Henry IV»-ban végezte és 1.7 éves korában lépett kapitányi ranggal a hadseregbe. 1842-ben dandárnoki rangot nyert és Bougeaud tábornok oldalán résztvett Algér-ban a Medea kerület elleni vállalatban, miközben rettenthetlenséget és előrelátást tanusított. Hadi tettei közül Abd-el-Kader egyik csapatjának bekerítése és meghódítása említendő, mely alkalommal 3600 fogoly, 4 zászló, az emir levelezése és kincse került a franciák kezébe (1843 május 16.). E győzelem fejében a még csak 21 éves A. a főparancsnoksági állást nyerte el Constantine tartományban. 1847-ben pedig ő és Lamoriciere tábornok Abd-el-Kadert magát kényszerítették megadásra. Ekkor az algéri főparancsnokságot kapta jutalomképen. A februáriusi forradalom kitörésének hirére, mely családjára nézve oly szomorú eseménynek bizonyult, nemes és önzetlen magatartást tanusított. Hivatalát átadta Cavaignac tábornoknak és március 3-án, miután a hadseregtől megható beszédben elbucsúzott, Angliába hajózott, hol azóta nagyobbrészt Claremont-ban vagy Twickenham-ben él visszavonultságban és kiválókép irodalmi és történelmi tanulmányokkal foglalkozik. A Revue des Deux Mondes-ban két katonai értekezés jelent meg tőle: Les Zouaves és Les Chasseurs á pied cím alatt; Lettre sur l'histoire de France cím alatt élesen válaszolt Napoleon hercegnek ama családját gyalázó beszédjére, melyet ez a szenátusban tartott; a Les institutions militaires de la France (Brüsszel 1867) c. műnek szintén ő a szerzője. Főműve végül a Histoires des Princes de Condé (eddig 5 kötet), mely műben, mint a Condécsalád örököse, e hires ház emlékét örökíti meg. A német-francia háboru kitörése után a herceg úgy a császári, mint a köztársasági kormánynak többször azt az ajánlatot tette, hogy belép a hadseregbe; azonban mindkét részről visszautasították. Jóllehet egy miniszteri körrendelet az Orleansokat a versaillesi nemzetgyülésbe való belépéstől eltiltotta, A. az Oise-departementban mégis képviselőnek választatott és Joinville herceggel 1871 dec. 19-én foglalta el helvét a nemzetgyülésben. 1873 ápr. 3-án a francia akadémia a herceget tagjának választottá, juliusban pedig a Bazaine fölött itélendő hadi törvényszék elnökéül neveztetett ki. Őszszel Versaillesben ezen biróság tárgyalásait vezette és a per befejezése után 1873 dec. 10-én) a 7-ik hadtest (Besançon) főparancsnokává lett. Azonban a köztársasági kormány-forma folyton növekedő tekintélye és a választások eredménye A. állását megingatták. Az a remény , hogy a konzervativ köztársaság elnökének fogják választani, a radikális párt szaporodása következtében mindinkább elhalványult. 1879 februárban a kormány felmentette állásától, 1883-ban pedig teljesen eltávolították a hadsereg: kötelékéből. Az 1886 jun. 23-án hozott, a trónkövetelők ellen irányuló szigorú törvény értelmében az ő nevét is kitörültek a francia hadsereg névjegyzékéből. Erre a herceg Grévy elnökhöz nyilt levelet intézett, melyben ezen szerinte igazságtalan és törvényes alapot nélkülöző rendszabály ellen bátran kikelt. E miatt a minisztertanács a herceget Boulanger hadügyminiszter sürgetésére Franciaországból kiutasította, mire A. jul. 13-án Brüsszelbe távozott. Itt közzétette háladatlan kegyencének, Boulangernak ő hozzá intézett alázatos leveleit, szintúgy végrendeletét (1884), mely ben gyönyörű birtokát, Chantilly várát és a hozzátartozó földeket a francia akadémiának ajándékozta, mely a fejedelmi adományt elfogadta. 1889 március havában a kormány megengedte a hercegnek, hogy viszszatérhessen Franciaországba, miután A: Boulanger üzelmeit elitélte volt. Azóta a herceg a politikai életben nem vett részt. Családi életét sok csapás érte. Neje, Mária Karolina Auguszta (Bourbon), Lipót salernói hercegnek leánya (szül. 1822 april 26.), kivel 1844 nov. 25. kelt egybe, 1867 dec. 7-én Twickenham-ban elhunyt. E házasságból két fia született: Louis Philippe, Condé herceg (1845 nov. 15.) és François Louis, Guise herceg (1854 jan. 5.), de már mindkettő meghalt. Az idősbik 1866 máj. 24. ausztráliai utazása közben, Sydneyben, az ifjabbik pedig 1872 jul. 25. Dreux-ben.
