Atlanti flóra
Atlanti flóra (növ.), Grisebach szerint az Azorok, Madeira és Kanári szigeteknek, mint láva és vulkáni kövekből épült archipelagasnak, önálló, de kivülről is gazdagodott flórája. Az Azoroké a mediterrán vidékéhez hasonló; legnagyobb részét örökzöld cserjék és a babéralakhoz tartozó erdei fák bontják, melyekhez tekintélyes harasztok járulnak. Madeira, midőn fölfedezték, egész a tengerig erdős volt. A szigeti cédrus nagyrabecsült, illatos épületfát szolgáltatott, mígnem egy roppant erdei tűz fölemésztette. Az alacsonyabb régió művelés folytán egészen megváltozott: a szőllőn és cukornádon kivül közönségesen pizangot termesztenek, tropikus gyümölcsfák gyakoriak, de pálma nincs. A sárkányvérfa, a bujababérerdők, a fás Erikák, a csinos harasztok és a sűrü magas berkek érdemelnek említést. A Kanári szigetek alsóbb régióinak növényzete már afrikai jellemü; sok a kövér növénye, különösen Euphorbiák, ezen kívül datolya meg a tamariska; különben a vidék meglehetős kiszáradt, kivált a mióta az Opuntia-kaktusz, mely a karmintetveket dajkálja, a szigetnek főterméke. A többi régió: a babér-, maquis-, búrfa- és tatamával atlanti jellemü, bár az örökzöld erdő pusztítása nagyon elhatalmasodott.
