Askalon
Askalon (az araboknál Askalan), város Palesztinában a filiszteusok öt főhelyének egyike, Gaza és Asdod között fölötte termékeny vidéken, a tenger partján, nagyon meg volt erősítve és Derketonak (Aphrodite Urania) ősrégi templomával dicsekedett. A. a tirusiak, mások szerint a lidok gyarmata volt. A Szent föld meghódítása idején A: t a Juda osztályrészéhez csatolták, azonban e törzs a várost sehogyan sem bírta a filiszteusoktól elragadni. Midőn a szittyák Ázsián végigvonultak, a templomot kirabolták s azért az istennő, a legenda szerint, borzasztó betegséggel sujtotta a rablókat. Nagy Sándor utódjai alatt a város felváltva az. egyiptomiaké és a sziriaiaké volt. A makkabaeus Jonathan A.-t kétszer elfoglalta, Nagy Héródés pedig fényes épületekkel és kertekkel szépítetté. Halála után nővére, Salome, a rómaiak engedelmével itt lakott. Habár az askaloniták a zsidóságot ősidőktől fogva gyülölték s e gyülöletüket a keresztényekre is átvitték, mégis úgy látszik, hogy a kereszténység e városban nemsokára gyökeret vert, miután A. a IV. századtól. kezdve a VI. századig kat. püspököknek szolgált lakóhelyül. Omar kalifa alatt A. a mohamedánoknak hatalmába került (638) és négy századon át az ő kezeíkben maradt. 1153 aug. 19-én azonban III. Balduin jeruzsálemi király a várost elhódította tőlük. Bouillon Gottfried mán előbb (1099 aug. 12.) győzte volt le A. táján az egyiptomi szultán hadát. IV..Baldriin hozományul adta a városat, leányának, midőn ez Montferrati Vilmoshoz ment férjhez, 1187-ben ismét a szaracének hatalmába került.
kiktől Oroszlánszivü Rikárd a várt visszavívta. 1192-ben s vár falait a kerestények és pogányok között kötött szerződés értelmében lerombolták. 1240-ben szerződés folytán a város még egyszer a keresztényeké lett, de 1247-ben végképen a szaracének birtokába jutott. Bibarz szultán a várost 1270-ben elpusztította s a kikötő bejárását kövekkel torlaszolta el, kogy a keresztények további kikötéseit megakadályozza. A romokat Schick építész 1866-ban lefényképezte.
