Árvaügy,

Teljes szövegű keresés

Árvaügy, gyámügy. Az emberiesség és társadalmi rend egyaránt követelik, hogy azon személyek, akik testi s szellemi fejletlenségük, hiányaik vagy betegségük, továbbá akaratukkal vagy anélkül előállott helyzetük miatt nem képesek szellemi és testi, gazdasági viszonyaikról gondoskodni, a jogi rendet alkotó és fentartó közület részéről kellő védelemben, támogatásban részesíttessenek. Erre a célra szolgálnak az álladalomban bizonyos magán és közjogi intézmények, intézkedések, melyeknek foglalata a gyámügy. Ezt két részre szokás különíteni, t. i. A.-re vagy szorosan vett gyámügyre éL gondnoksági ügyre. a magyar gyámsági törvény helyesen gyámügynek nevezi a kettőt együttesen, mert a gyámolítás mindkettőnek egykép célja és eszméje, csakhogy az árváknál rendszerint a természetes testi és szellemi fejletlenség és a szülői gondozás hiánya, más személyeknél a testi és szellemi hiányok, fogyatkozások és a legkülönbözőbb körülmények teszik azt szükségessé. Kezdetben a gyámolítás nálunk is, mint mindenütt a család ügye volt, de már Szt. István király törvényeiben van oly rendelkezés, mely szerint az özvegyek, árvák és más gyámoltalan személyek a király különös védelme alatt állanak. A nemesekre vonatkozó királyi főgyámhatóság már e korban elismerve és onnan kezdve 1848-ig számos törvényben szabályozva volt. A jobbágyokra nézve a földesurasági hatóság, mint szinten az államhatalomtól leszármazott politikai jogosítvány, illetőleg kötelezettség foglalta magában a főgyámsági teendőket melyek teljesítése a vármegye és a központi halálom ellenőrzése alatt állott.
A történelmi fejlődés szerint, a gyámhatósági tevékenység nem biráskodási, hanem szorosan vett közigazgatási funkciónak tekintetett nálunk, amint hogy lényege szerint is az természete szerint is preventiv jog- és érdekvédelem s azon tulmenő támogatás. Bár vannak okok, melyek arra indítanának, hogy a gyámügy intetése a független, jogtudós; részrehajlatlan bitóságra ruháztassék, túlnyomók azok, melyek a mozgékonyabb s a megfelelő szervekkel jobban rendelkező közigazgatás organumait hivatottabbakká teszik. Természetes, hogy a Gyámhatósági fontos aktusokra való tekintettel szükséges, hogy annak szervezete olykép alkottassék, hogy az alaposság, cél- és jogszerűség szempontjait egyaránt kielégítse. Az 1877. évi XX. t. c. a gyámügyet szintén mint közigazgatási ügyet fogta fel, de némely jogfosztó aktusok (pl. a kiskoruság meghosszabbítása gondnokság alá helyezés bizonyos esetekben) a bitóság által eszközöltetnek. E törvény, mely az 1885. évi VI. t.-c. által tett módosításokkal ma is hatályban , áll főelveiben a következő: Gyámság alá helyeztetnek mindazon kiskornak, kik atyai hatalom alatt nem állanak; tehát nemcsak a szülőtlen árvák, vagy apátlanok, hanem akik fölött az apa gondozó, védő, nevelő hatalma megszünt. Nagykoruak gondnokság alá helyezésének helye van elmebetegség vagy elmegyengeség siket-némaság, tékozlás, távollét, börtönben lét eseteiben. Bizonyos esetekben az apai vagy gyámi hatalom alatt álló kiskoruak is gondnokság alá helyeztetnek vagyonuk kezelése tekintetében.
A gyámi tiszt első sorban azt illeti, kit az apai hatalmat gyakorló apa rendel, nevez meg; nevezett gyám nem létében az anya köteles a gyámságot elfogadni; utána az atyai nagyatyát, ezután az anyai nagyatyát. ezután pedig a finembeli oldalrokonokat illeti az unokatestvérekig bezárólag, a rokonsági fok közelsége szerint. Az anya a természetes és törvényes, a főbbi rokonok a törvényes gyámok. Törvénytelen gy ennek természetes és törvényes gyámja a teljes koru anya törvényes gyámja ennek nincs. Nagykoru gondnoksága törvény szerint első sorban a házastársat, azután az atyát, ezután pedig a gyámságra is hivatott előbb elsorolt rokonokat illeti. Nevezett és törvényes gyám vagy gondnok nem léteben gyámot a gyámhatóság rendel. A gyámság elfogadása és viselése polgári kötelesség, melyet az, ki arra törvény szerint általában és az adott esetben képes, és ki a törvényben meghatározott okoknál fogva mentességgel nem bit, el nem utasíthat. Gyámság és gondnokság minden esetben csak gyomhatósági intézkedés alapján vehető át. A gyám vagy gondnok jogai és kötelességei: a gyámolt vagy gondnokolt képviselése, vagyonának kezelése, a kiskoru nevelése és képzése vagy képeztetése a törvényben szabályozott módon. A gyám és gondnok e tiszteből folyó teendőiben a szorgalmas családapa gondosságával köteles eljárni; köteles a meghatározott esetekben a gyámhatóság jóváhagyasát kikérni; a vagyonkezelésről naptári évenkint és a gyámság v. gondnokság megszünése alkalmával számot adni. A gyám működését a gyámhatóság megfelelő szervei által ellenőrzi felügyel rá és abból folyólag a gyámot törvényes kötelességei teljesítésére figyelmeztetheti, utasíthatja, a mulasztót birságolhatja, elmozdíthatja. A törvényben meghatározott esetekben és mértékben a gyám fáradozásaiért jutalmat igényelhet. Jelentékeny szerepet ad a törvény a gyámság és gondnokság körül a rokonoknak negyedíziglen. Véleményezésre hivatvák a gyám és gyámhatóság mellé; esetenkint hozzájárulásuk felmenti a gyámot a gyámhatósági jóváhagyás kikérésétől; meghallgatásuk némelykor a gyámhatóságra is kötelező. A rokonok e jogaikat vagy személyesen vagy ha nagyszámuak választottaik által gyakorolják.
Fontosabb, mert valósággal a gyámhatóság jelentékeny részének gyakorlására vonatkozik a rokonoknak, mint családi tanácsnak közreműködése. Ezen intézmény a gyámügyi közigazgatás fontos önkormányzati intézménye, mely eredetet a rómaiaktól veszi, hol a rokonok mint véleményező testület nagy befolyást gyakoroltak a gyámolt ügyeire; innen vették az eszmét a modern államok is, így Franciaország, Poroszország stb. A magyar családi tanács annyiban kivételes intézmény, hogy csak akkor állítható fel, ha a kiskoru tiszta vagyona százezer forintot felülhalad, és ha az apai hatalmat gyakorló apa rendelte, v. pedig a rokonok kérelmére a belügyminiszter engedélyezte. A családtanács elnöke az árvaszéki elnök tagjainak száma 4. Tagok rendszerint csak rokonok lehetnek; egy tag azonban a gyámolt családjával jó viszonyban élő nem rokon is lehet. A családtanács hatásköre abban áll, 1. hogy oly ügyekben, melyekhez nem létében a gyám vagy gondnok csak a rokonok hozzájárulása mellett intezkedhetik, a rokonokat pótolja a családtanács elnökének egyetertése; 2. gyámhatósági jogkörrel bir, kivévén a gyám- és gondnokrendelést, nagykorusítást, leltározást, hagyatéki tárgyalást, birságolási és fegyelmi jogot.
A gyámhatósági teendőkben fontos rész jut a község előljáróinak, a hagyateki eljárás körül a gyámok működésének közvetlen felügyelése által. Külön erre a célra rendelt hatósági közeg a községi közgyám, kit minden község köteles alkalmazni vagy külön, vagy több szomszédos községgel egyesülve. Oly kis- és nagyközségek, melyek elegendő szellemi és anyagi erővel birnak, gyámhatósággal a rendezett tanácsu városok árvaszékeinek szervezete szerint, a belügyminiszter által felruházhatók, különben a teljes gyámhatóságot elsőfokulag csak a rendezett tanácsu városok és törvényhatóságok árvaszékei gyakorolják. Az árvaszék kollegiális hatóság; áll az elnökből, legalább két ülnökből, jegyzőből és megfelelő számu segédszemélyzetből. A törvény hatósági bizottság, az ülnökök számaival egyenlő számban, saját tagjai sorából tiszteletbeli árvaszéki ülnököket rendelhet ki. Rendezett tanácsu városokban az árvaszék elnöke a polgármester. Az árvaszék határozatait ülésekben szótöbbséggel hozza; az érdemi határozatok indokolandók: a jogerős határozatok csak a törvényben kifejezett esetekben támadhatók meg bíróság előtt és
közigazgatási úton hajtatnak végre. A gyámhatósággal felruházott község árvaszékének határozatai ellen a törvényhatósági árvaszékhez, innen a törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz (l. Közigazgatási bizottság) van felebbezésnek helye, a határozat kézbesítésétől 15 nap alatt. A rendezett tanácsu városi és törvényhatósági árvaszék elsőfokú határozatai a közigazgatási bizottsághoz, innen a belügyminiszterhez (l. Belügyminisztérium) felebbezhetők. A közigazgatási bizottság azonkivül biráskodik az árvaszék tagjai elleni fegyelmi ügyekben; az árvaszéki eljárás elleni panaszokat megvizsgálja: hivatalból rendelkezik, ahol szükségesnek találja v. a törvény rendeli egyes ügyekben; elintézi a rendezett tanácsu város és törvényhatóság, árvaszéke között felmerült illetekességi vitákat. Árvaügyi teendőit azonban nem plénumában, hanem egy albizottságban, küldöttségben gyakorolja, melynek elnöke a főispán. Az összes gyámügy fővezetese intézésének főfelügyelete a belügyminisztert illeti, kit erre vonatkozó működésében külön főosztályt képező személyzet támogat.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT