Arany
Arany (aurum, az alkémiában sol a. m. nap). a legrégebben ismert nemes fém, mely leginkább mint szinarany terem vagy különfele sziklafajokban elhintve (nagyon ritka oktaéder, hexaéder vagy combdodekaéder, tetrakisz hexaéder vagy deltoid ikozitetraéder kristályokban is) vagy pedig folyók áradmányában, agyag, görgetegek és homok között szemek, lemezkék és rögök alakjában található. Az első esetben eredeti termőhelyén van, az utóbbi esétben pedig másodlagos fekvőhelyről való, ahonnan az aranyat mossák. A termés arany majdnem mindig több-kevesebb ezüsttel, rézzel, kénesővel, platinával, iridiummal palladiummal vagy rodiummal együtt fordul elő. Az ezüst stb. (mely 30%-re is rughat) hatással van szinére, keménységére és fajsulyára. Az arany kristályai gyakran egy vagy két irányban elnyulnak és tű- v. lemezalaku képződményeket szolgáltatnak, v. pedig a kristályok különös összenövéséből keletkező vonalszerü, faalaku, moh- v. tollszerü alakzatokat képeznek. Az A. eredeti termőhelyein többnyire quarchoz kötve és rendesen pirittől kisérve fordul elő.
Tulajdonságai.
Kémiai elem, jegye Au, atomsúlya 1962. Fontosabb ércei a tellurarany, tellurezüstarany és bizmutarany. Tiszta aranyat a kémikus az árubeliből úgy készít, hogy azt királyvízben feloldja és az oldatot a fölös sav elűzése végett besűriti. A vízzel való felhigítás után a folyadékba ferrosó- v. sóskasav-oldatot önt, arany kéndioxid-gázt vezet, amidőn a tiszta arany csapadék alakjában leválik. Szép sárga színü («aranysárga») fém, amely a levegőn fényét megtartja. Ezért ősidőktől fogva nagy becsben áll; az alkémisták a nyereségvágytól űzve, ezt más fémből mesterséges uton akarták előállítani. Az arany fajsúlya 19,3, olvadási pontja 1200. C. körül, fajhője 0.03244. A meleget és az elektromosságot igen jól vezeti. A legindifferensebb elemek egyike, amely az oxigénnel sem közönséges, sem magas hőmérséken nem egyesül. A salétromsav sem hat reá. Azonban a klór, különösen a kifejlődés pillanatában kloriddá alakítja. Ezért oldódik tehát fel a királyvízben (sósav és salétromsav elegye). Az arany vegyületei a hevítéskor könynyen elbomlanak és színaranyat hagynak vissza. Vegyületeiben mint gyönge pozitiv elem szerepel, v. I. vegyértékkel (aura-gyök) v. III vegyértékkel (auri-gyök).
Az A. színén és sulyán kivül jellemző még nyujthatósága. Készítettek 0.06 g. aranyból 3.88 dm2 felületü és 1.6 mm. vastag lapot és 157 m. hoszszú drótot. Az ezüst drót burkolására használt A. vékonyítása annyira vihető, hogy az aranyréteg 0.00000218 mm. lesz. Mondják, hogy egy körmöci aranynyal egy lovas huszárt lehetne bearanyozni. Az arany nagy mértékü nyujthatóságán alapszik az aranytfüst-verés (l. Fémfüstverés). A nagyon vékony arany lap áttetsző és a fényt kékeszöld színben ereszti át. Az aranynak a nyujthatóságát nagyon befolyásolják a hozzákevert idegen fémek, már, kevés ólom, antimon és bizmut károsan hat, az arzén, cink, nikól, ón, platin is csökkentik a nyujthatóságot, legkevésbbé káros a réz és ezüst, melyek bizonyos határig a nyujthatáságot nem befolyásolják, azonban a keménységet növelik. Az arany igen sok fémmel ötvözhető (l. Aranyöntvényei), azonban legjobban egyesül a kénesővel (arany-foncsor). Az idegen fém mivolta és mennyisége szerint változik az ötvény színe. Az arany kristályos halmazállapotban is előállítható, forraszthatjuk, rugalmassága csekély, hangja nem igen van, keménysége (2-3) az ezüst kemény ségénél kisebb és az ónénál nagyobb. Az A. a szilárdabb fémek közé tartozik. az öntött A. mm2-je 16 kg., a kemény hozott drótok mm2-je 22.8-37 és a kilágyított drótok mm2-je 19-24 kg. terhelésnél szakad. Elektromos vezetősége nagy- s, mindjárt az ezüst és a vörösréz után következik ha a kéncső vezetőségét 0 C.°-nál 1-nek veszszük az A. vezetősége 45.0 és ellenállása 2,097 mikroohm-centiméter. Az arany 1037 C.°-nál olvad, megömlött állapotban kékeszöld színben játszik és nagyon kiterjed, kihülvén nagyon összehuzódik, ezért nem oly jó öntőanyag, mint az ezüst, ólom, ón, vagy a vas. öntéshez kövér, jól megszárított formákat használjunk. Az aranyat hesszeni v. grafit tégelyekben póris (borax) folyósítóval ömlesztik meg, az utóbbi az idegen részek elsalakítására való, azonban az arany színét megvilágosítja; kevés salétrom adalék ujra megadja az arany eredeti színét. Ha ötvényt készítünk, jó először az aranyat megömleszteni és csak ezután hozzáadni az idegen fémet, még jobb, ha az utóbbit is megömlesztjük, mert a két rész jobban egyesül és kevesebb a tűzbeni veszteség. Különösen vigyázzunk az arany és az ezüst ötvözésekor, mert az utóbbi ha megömlik, sok oxigéniumot (térfogatának 22. részét) szörpöl föl. Az arany az ezüstnek ezt a tulajdonságát csőkkenti ugyan, azonban csak 1: 4-hezi viszonyban szünik meg az ezüst jelzett felfuvódása. Ha az aranyat elektromossággal vagy durranó gázzal izzítjuk, elpárolog.
Gyártása.
(Képmelléklettel.) Az A. a helyi viszonyoktól, az aranyércek minémüségétől és gazdagságától függ.
1. ábra. Arany-mosótál
1. A torlattelepek aranyát úgy mossák ki (mosott A.). Erre a célra szolgáló legkezdetiebb eszköz az ónozott vaslemezből, fából v. tökhéjból készített kúpos szérke (batea, l. a képmellékleten 1. ábra), melyet a munkás földdel tölt meg és viz alá merít. A viz és föld kellő összehabarása után megpörgeti a tálat, mely a víz fölött libegve időnkint megmegdől és a röpítő erő a finomabb iszapot a vizbe sodorja. Néhány perc multán a tálat kiveszik a vízből és 45° alatt döntve, az oldalára gyülő töfdes részeket kézzel letakarítják. Ezt a műveletet az arany teljes kiszemeléséig folytatják. Az aranymosást hazánkban már régóta házi iparilag űzik. Erre a célra 45 fok alatt fölállított hosszúkás hársfadeszkát használnak, melynek fölső végén tálforma mélyedés, felületén pedig 10-12 haránt rovadék van. A földet a mélyedésbe teszik és vizzel jól megöntözik. A víz a finomabb földet és homokot magával sodorja, a durvább részeket pedig kiválogatják. A deszka rovadékaiban maradó aranytartó iszapot hosszukás teknőben kiöblítik és kézi szérkében kimossák. Az Aranyosmenti aranymosók 1.3 vagy 1.6 m. hosszu és 0.9 vagy 1.0 m. széles és két oldalt, peremes deszkát használnak. ezt posztóval vonják be és ráöntik a vízzel összehabart aranytartalmu földet. A posztón maradó aranyszemeket vízzel telt edényben kiöblítik és földes részeit kézi szérkében kimossák. Ha a homokban durvább részek vannak, a mosódeszkán, haránt rovadékot alkalmaznak, hogy a legördülő darabot ezek különitsék el.
Az ausztráliai és kaliforniai aranymosók által használt készüléket (cradle-rocker) a 2. ábra láttatja.
2. ábra. Aranymosó bölcső
Ezt a hosszukás a, teknő alkotja, melynek fenekén a durva bb, vásznat feszítik ki, hátsó magasabb részén van a rácsos d, szekrény , ebbe lapátolják az aranytartalmu földet és vizet eresztve rá, a cc, görgőkre tett teknőt ide-oda mozgatják. A nagyobb kövek a rácson maradnak, az íszap a teknő mellső részén levő nyitásokon folyik ki, az arany pedig a ponyván marad. Ilyen készüléken egy munkás naponkint 1500 kg. homokot moshat ki holott a szérkével csak 400 kg.-ot. A Kali forniában használt longtom-nak több, különféle nyilásu szitája van, melyek alá a harántlécekkel fölszerelt ú. n. riffleboxot teszik. Az aranytartalmu földre erős vizsugarat bocsátanak, mely a meglazított földből az aranyat kiválasztja és a harántléceknél lerakja. Az üledék aranyporhoz kevert földes részeit kézi szérkével mossák ki. Ezzel a készülékkel egy munkás naponkint 6000 kg. homokot moshat ki.
3. ábra. Kaliforniai vizivájás.
Mivel a leirt szerkezetekben nagy az aranyvesztéség, ujabban a kénesővel és vízzel való mosást használják. Erre a célra a jó hosszura nyujtott longtomot, a sluice-t, használják: deszkákból 32 cm. széles felül nyilt, 95-314 m. hosszu, lejtős vályut készitenek. A vályu alsó részén harántlécsktől visszatartott v. lyukakba öntött kéneső van. A csatornába eresztett víz a behányt földet ennek aranytatrtalmával együtt lesöpri, úgy hogy az utóbbi a kénesővel érintkezhetik és foncsort alkot. A foncsort fölös kénesőtartalmának eltávolitása céljából bőrön sajtolják át és a visszamaradt aranyfoncsort vasretortákban befőzik. Egy ember ezzel a készülékkel naponkint 18,000 kg. homokot moshat ki és ezt a nagyobb munkát több haszonnal is végezi. Még gyorsabb a munka a 8. ábrában előtüntetett kaliforniai vizi vájással (hydraulischer Abbau). Á hegyekben összegyüjtött vizet csővezetékkel a munka helyére vezetik s itt a torlattelepekre 4-5 atmoszféra nyomásu vízsugarakat eresztenek. A híg iszap mély árokba s innen földalatti csatornába ömlik, ahol aranyát lerakja. Az Uralban a 4. ábrabeli centrifugális mosógépet használják.
4. ábra. Az alexandrowski aranymosó-gép.
A földet a garatra vetik, honnan ez a 2.5 m. hosszu és 1 m. bőségü kúpos b, hengerbe kerül, melyet fogaskerékmű percenkint;30-40-szer fordít meg. A hajtóművel kapcsolatos a d, szivattyu is, mely a c, tartóba vizet emel. A henger nyilt végébe torkollik a medence vizvezető csöve, mely a behányt földre állandó vízsugarat ereszt. Az Iszap átfolyik a henger 13 mm. bő lyukain és a harántléces csurgóba, innen pedig az ff, teknőbe kerül. Ebben ide-oda lengenek a vizi keréktől mozgatott g, rúdon függő h, gerebenek. A forgó dob öblösebb nyitásán át e célra szánt gyüjtőbe hulló, továbbá a h, gerebenek fogaitól visszatartott durvább darabok közé került aranyszemeket kézzel válogatják ki. Bármely módon is mossuk ki az aranyat, célszerü az aranypor közé keveredő mágnesvaskőport mágnesrúddal kiválasztani.
5. ábra. Foncsor-malom.
2. A bányászott arany kiválasztásának módja attól függ, vajjon a kőzet a fémet termésállapotban v. kémiailag kötve tartalmazza-e. Az aranytartalmu quarcot összezúzzák és foncsorozzák. A két műveletet külön, de együttesen is alkalmazzák. Nálunk az aranytartalmú zöldkövet zuzókban törik finom porrá. Minden zuzóban garat-ról hull a diónagyságura aprított kő a vaslapokkal bélelt vályuba, mely ben köpük-ben mozgó nyilak zuzzák a kőzetet. A köpű erős gerenda-szerkezet, mely a zuzóvályu felébe van építve; minden köpüben három nyíl van elhelyezve, ugy hogy minden zuzóműben 6-9-12 stb. a háromnak szorzatával kifejezhető számu nyilak mozognak. A nyíl szinte hosszu gerenda, mely a köpüben függőlegesen áll, alsó végére pőrölyvas van erősítve. Emelésére fogakkal ellátott, vizszintesen fekvő, gömbölyü és rendesen valamely vizkerék tengelyének nyujtványát képező gerendely szolgál, mely fogaival a nyilak nyelvébe fog, azokat a magasba emeli, azután visszaejti. A nyilak sulyuknál fogva zuzzák a követ. Míg ez a művelet folyik, a zuzóvályun szakadatlanul viz ömlik át mely hivatva van a zuzott kőzet földes törmelékét tova iszapolni. A vályukban összegyült fémben illetőleg ércben gazdagabb részletet zagyvá-nak (zagy-nak) nevezik, melyeknek tovább tisztítását szérükön (szér), végezik. Hazánkban számtalan alaku szérüt használnak. A kézi szérü vagy szérké-vet csak a próba-iszapolást végezik amennyiben nagyobb zuzókban, kézi széreken szokás a zagyvamara tartalmát előzetesen meghatározni. éppen úgy, mint kis szérűn szokott a magyar gazda próba-nyomtatást végezni, hogy gabonája átlagos szemtartamát a nyomtatás teljes bevégzése előtt megösmerje. Mara névvel tehát a szérün maradt részt az értékes maradékot nevezik. Nagyban dolgoznak, az álló v. seprőszérük, lökőszérük, ponyvás szérük, legujabban pedig a Frouvre-féle amerikai szérük terjednek el, amilyet, már Körmöcbányán többet állítottak fel. Az igy nyert aranyporos macát meleg vízzel vegyítve kénesőt tartalmazó vasfazékba öntik és vaskavaróval a foncsorírás teljes befejeztéig kavarják, ennek megtörténte után a meddő port vízzel kiöblítik, a foncsort vizsugárban megforgatják, végül a hozzátapadt idegen részek kiválogatása céljából meggyurják. A meggyurt aranyfoncsort sűrü vászonba göngyölik és belőle a fölös kénesőt kinyomják és a visszamaradt aranyfoncsor-golyót a vászonnal együtt kiégetik, az átnyomott kénesőt pedig szarvasbőrön nyomják át, mert kevés A.-at még ez is tartalmaz. Nálunk az aranymarát az állam váltja be.
Mexikóban, Chilében, Koloradóban stb. görgő malmokat arrasztrasz asználnak. Ezek kerek kővályuk, melyeknek közepébe gerendelyt állítanak. A gerendelyen a vályu szélének magasságában két kar van, ezeken lánc csüng le, melyre nehéz köveket akasztanak. Ezek a kövek a gerendely forgásakor a vályu fenekén görögnek és a vízzel kevert ércet megőrlik; ha már a liszt elég finom, kénesőt adnak hozzá, hogy az aranyat elfoncsoríthassák. A foncsorozás tökéletesebbé tételére hazánkban, Tirolban, Salzburgban, Ausztráliában stb. (l. 5. ábra) az aranytartalmu zagyvát a köpüből a csurgatón át a c, állvány tartotta foncsormalom b, medencéjébe eresztik, ebben forog a g, fogaskeréktől forgatott f, gerendely ee, vaskarjain csüngő fatuskó. A medencébe öntött kénesőt és a becsurgó zagyva aranytartalmát a tuskó talpára és külső oldalára erősített vasbordák a kellő foncsorozás céljából jól összekeverik. A még mindig aranyát tartalmazó zagyva h, csurgón a b, medencébe és innen i, csurgón a következő malomba folyik. A malmok kénesőtartalma ily módon mindig több és több a aranyat old föl. Ha már a legfölső medence kénesője több aranyat nem oldhat föl, az aranyfoncsort kiszedik és a második medence kénesőtartalmát az elsőbe, a harmadikét a másodikba s i. t.. merik, a legalsó medencébe pedig friss kénesőt öntenek. Ujabban Kaliforniában, Kolorádóban, Montánában és Uj-Zélandban az aranyércet a kénésővel együtt zuzzák és a köpükből kiloccsanó zagyvát finom szitán át foncsoros rézlapra, végül lejtősen kifeszített ponyvás szérüre eresztik.
Amerikában 1,8 m. hosszu és 0,6 m. széles lejtősen állított favályukat is használnak. A vályu alján két egyenkint 3,5 q. kénesőt tartalmazó vasedény van, ezekbe egy-egy lapátos kerék merül. A vályu felső szakaszába tett aranymarát 40-50 C. fok hőmérsékletü vízzel a vályun keresztül folyatják, ekkor a kéneső az alul került nehéz aranyat megköti; a lefolyó zagyvát csatornába eresztik, hogy ennek kénesővel megtöltött fürészfogalaku rovadékaiban aranytartalma visszamaradjon. Az eureka rubber vályujában falécektől tartott vaslapok vannak, ezeken ide-oda foncsoros rézlapokat mozgatnak , melyek excenterrel mozgatott közös faléc vasfogainak alsó széléhez erösítvék. A Crosbey-féle foncsorozó fából készített kád, melyet 1.3 részéig zúzott érccel töltenek meg. A folytonosan kavart érc közé csepegtetett kéneső a kád alján összegyül, innen bőrrel bevont szürőre folyik. A szürő lyukacsain átszivárgó kénesőt kupás emelővel ujból fölemelik, hogy előbbi munkáját ismételje, a foncsort pedig időröl-időre a bőrről leszedik. Paul foncsorozójában foncsorozott rézlapokkal bélelt Sróf forog. Használnak centrifugális foncsorozókat is. Az elektromos foncsorozás veleje az, hogy a kénesőt az áram sarkával (katóda) kötjük össze, a pozitiv sarok (az anóda) állandóan érintkezik az aranytartalmu ércekkel, ezeket szétbontja, mire a kénesőn kiváló A. foncsort alkot.
6. ábra. Foncsor-izzító kemence.
A vásznon v. bőrön átnyomott foncsort izzitják, ekkor a kéneső elszáll és az arany visszamarad (zúzó arany). A kénesőgőzöket sűrítőkben fogják föl. A foncsor izzítására igen gyakran használják a 6. ábrabeli kemencét. Az öntöttvas d, tartóból kimeredő rúd a tányérjaira teszik a foncsort és ráboritják a b, harangot, melynek alsó széle a d, tartóba öntött vizbe ér. Az f, lécektől tartott e fiókban folytonosan víz kering. A kemence g, nyilásán át a c, ajtóval elzárt h, aknába faszenet döntenek és meggyujtják. A fejlődő meleg miatt elpárolgó és a viztől lehütött kéneső az e fiókban gyül össze, az arany pedig visszamarad. Még célszerübb az ábrabeli retortás pest. A vascsészékbe tett foncsort az a retortába teszik és a 6 ajtónak bezárása után a r rostélyra tett tüzelővel megmelegítik. A kénesőgözök e csövön át a k posztóval bekötött h tölcsérbe szállanak. Az f tölcséren át a g burokcsőbe áradó víz a kénesőgőzöket sűríti. Az égéstermékek d kéményen át szállanak el.
A tovalapátoló kemence függőleges és vizszintes metszete.
3. A kéntartartalmu vegyületekkel elkevert aranyércekből a nemes fémet vagy foncsorozással v. olvasztással választják ki. a) Mivel a kéneső csak a tiszta aranyat oldja fel, azokat az érceket, melyekben az aranyat tellur, antimonium, arzén stb. köti meg, előbb pörkölik, hogy a keverék fémeket oxidálással eltávolíthassák. A szinaranyat tartalmazó kovákat is célszerü megpörkölni, hogy a kéneső a finoman eloszlott aranyhoz jobban hozzáférhessen. A pörköléshez a mellékelt szövegábrabeli tovalapátoló kemencét használják.
7. ábra. Foncsor-izzító retortás kemence.
Az ércport 30 kg.-os adalékban a kemence f nyitásán eresztik a felső b munkatérbe. A g rostélyról felszálló égéstermékek az alsó a munkatérből a felső h munkatérbe jutnak s ennek végén alkalmazott nyitáson át a kéménybe áradnak. A beadott ércport az e nyitásokon bedugott lapátokkal előre lapátolják és a szükség szerint friss ércport öntenek f nyiláson be. A beáradó levegő a c tűzpartig lapátólt ércből a rondítókat kiégeti, ezek kénessav, antimónossav és arzénessav alakjában elszállanak, a megtisztult pörköléket pedig d nyíláson át kihozzák. Az Amerikában használt Brückner-féle pörkölő (8. ábra) a nagyban űzött gyártáshoz való, mert kevés kézi munkát kiván.
8. ábra. Brückner forgó kemencéje.
Az égéstermékek a tűzfészekből a tűzálló téglákkal bélelt b dobba áradnak. A dobot vaslemezből készítik és a c fogaskerékkel forgatják, könnyebb gördülés céljából a d merevítő abroncsok görgőkön nyugszanak. Az ércport a jól elzárható e nyitáson öntik be, illetve eresztik ki. A forgó dob s a külső levegővel közlekedő f hűtő csövek és a g választó falak az ércport jól megforgatják és ide-oda rázzák. A foncsorozás csak úgy sikerül, ha az aranyérc könnyen foncsorozódó idegen részeket nem tartalmaz, v. amelyekből ezeket pörköléssel eltávolíthatjuk.
b) Az aranykiolvasztást költséges volta miatt leginkább a kevés aranyat tartalmazó ólom-, ezüst- és rézércek és kénkovák feldolgozására használják. Az arany legjobb kiválasztó szereinek egyike az ólom, melyet már maga az érc is elegendő mennyiségben tartalmazhat, v. amelyet ólomérc v. oxidált kohóternték (ólomgelét) alakjában adnak a feldolgozandó aranyérchez Az elegyet aknás kemencében olvasztják meg és a kiolvasztott aranytartalmu ólmot lángolóban erős fuvó levegővel leűzik. Az ólomból ólomgelét (ólomoxid) lesz, ezt lecsapoljuk és visszamarad az arany (égetés-arany, pillogott arany). A kénkovával elegyitett aranytartalmu ércek megolvasztásakor keletkező terméket olvadt ólommal keverik össze; ez az aranynyal elegyül s a keletkező ötvény aranyát az előbb említett módon olvasztják ki. Ha az ólomban kevés arany van, a megömlesztett ólomaranyötvényhez cinket adunk. ekkor a cink az aranynyal egyesül. A kiváló arany-cinkttajtékot először szivárogtatják, ezután savakkal kezelik, végre szénnel elegyítve desztillálják, ekkor a cink elszáll és az arany visszamarad. Az aranynyal keverődött rézércekből nyersrezet olvasztanak, azt felaprózzák és gőzzel melegitett kénsavval feloldják. Keletkezik aranypikkelyekkel elkevert rézgálicoldat, melyet hosszu csatornákban lehűtenek és kristályítanak. Az aranytartalmu kristályokat meleg vizben feloldják, ekkor az aranytartalmu iszap leülepszik és a rézgálicoldatot ujbóli kristályírás céljából hordókba eresztik. Az iszapot meleg vizzel kimossák, ólommal elegyitve megömlesztik és a keletkező ötvényből a már leirt módon az aranyat kiolvasztják. Freibergben a rézércekből nem nyers rezet. hanem r étkénes követ olvasztanak, ezt az összes kén kiűzéséig pörkölik és a keletkező rézoxidot higított kénsavval kezelik, visszamarad az aranytartalmu iszap.
Ha a kevés aranyat tartalmazó kovákból a leirt módokon az arany gazdaságos kiolvasztása nem sikerülne, a Plattner-féle módszert használhatjuk. Az érceket kén- és arzéntartalmuk teljes kiűzéséig pörköljük és a gyengén megnedvesitett pörköléket az a csapokra függesztett (9. ábra) és a b reteszszel állított d agyagedénybe teszszük.
9. ábra. Plattner klorizáló készüléke.
Az edény fenekére quarcdarabkákat tesznek, a c fedelet pedig fojtóan eltapasztják. Az e bödönből a d edény belsejébe vezetett klórgáz a pörkölék oxidjait nem támadja meg, hanem az aranynyal klóraranynyá egyesül. Ha a klórral telitett elegyet meleg vízzel kiöblítjük, a klórarany oldődik s a quarcszürőn átszürődve, az f edénybe csepeg. A klórgázzal sósav ne elegyedjék, mert ez a fémoxidokat föloldaná, ezért e edénybe vizet öntenek és a klórgázt ezen vezetik keresztül. A víz a sósavat megköti. A leszürt klórarany-oldatot kissé megmelegítik, hogy főleg klórjától megszabaduljon s ezután belőle vasgálicoldattal az aranyat kicsapják. Az oldat esetleges klórezüst-tartalma nem bomlik szét. Ily módon az érc aranyának 95%-át kiválaszthatjuk. Bittsánszky Ede a cinkben és antimónban bővelkedő arany-, ezüst- és réztartalmu érceket és kénmacákat finomra töri s 12% konyhasóval elegyitve 7 q.-ás adalékokban klórosító pörkölésnek veti alá. Ha az érc v. kénmara 0.5% réznél többet nem tartalmaz, a són kivül még 0.5% pörköletlen rézércet is adnak hozzá. Az előpörkölés után a kénvas- és kéncink-tartalom mennyisége szerint 1-8 készpörkölés következik. A pörköléket 40 q.-ás adalékokban 20-22° B. tömöttségü konyhasólúggal 2-3 napon át lugozzák. Ekkor az ezüstnek 60-70%-át nyerik ki. A lugzást ezután 2-3° B. tömöttségű alkénessav as nátron lúggal 2 napon át az ezüst és arany teljes kilugzásáig folytatják.
A konyhasólúgot ócska rézen folyatják keresztül, ekkor a klórezüst fölbomlik és az ezüst fémalakjában mint cementezüst válik ki. Az esüsttelenített lúgot pedig vason vezetik át, hogy a klórréz réztartalmát ejthessék ki. As alkénessavas nátronlúg az ezüstöt és aranyat, mint alkénessavas ezüstoxidnátron, ill. mint alkénessavas aranyoxidnátron tartalmazza. Ebből a lúgból a fémeket 3-4° B. tömöttségü kénnátriumoldattal kénfémek alakjában ejthetjük ki. Ezeket az ejtvényeket forró, vizzel kiöblítik és mind a megtisztult maradékot mind a cementezüstöt a rendes módon tovább kezelik. Bittsánszky találmányát a kapnikbányai m. kir. lúgzóműben jó eredménynyel használják, az alfai-i telérkőzetekkel tett több sikeres próba után ezt a módszert az orosz császári kormány is elfogadta.
4. Az arany válatása v. finomítása. Mivel az arany és az ezüst rendszerint egymás társaságában fordulnak elő, a leirt módok szerint gyártott aranyban több-kevesebb ezüst van, azonban még más fémek is rondíthatják. E miátt az aranyat válatják, finomítják. Erre több mód van. Az ömlesztő válatás veleje az, hogy az aranyat két s. r. kén-antimoxtiummal elegyítve megolvasztják, keletkezik antimónarany , ezt a felül uszó kénezüsttől elválasztva, fuvó levegővel kiűzik, ekkor az antimón kiég és az arany visszamarad. A cementálás veleje abban áll,. hogy vékony bádoggá nyujtott v. darává aprított fémet 1 r. konyhasó, 1 r. pörkölt vasgálic és 4 r. téglapor keverékébe ágyazva 24-36 óráig enyhe hőnek vetik alá. Keletkézik ezüstklorid, mely megömölvén, a cementporba szivárog és a szinarany visszamarad. Az aranyezüst válatásának régi módja még az ú. n. quartálás (quartation). Ennek veleje az, hogy a két fém salétromsavval tökéletesen csak úgy választható el, ha a 0.75 rész ezüstöt és 0.3, rész aranyból álló ötvényt alkot. Később Pettenkoffer bebizonyította, hogy a művelet akkor is sikerül, ha az ötvény 2 r. ezüstöt és 1 r. aranyat tartalmaz, csak a sav legyen 1.32 fajsúlyu. A salétromsav az ötvény ezüstjét feloldja és az A. visszamarad. A drága salétromsav helyett 1802-ben D'Arcet kénsavat használt. A kénsavba főzött arany-ezüst ötvény ezüst foglalatja kénessavgőzök fejlődése közben kénsavas ezűstté változik. Legjobb, ha az ötvény 20-25% aranynál és 10% réznél többet nem tartalmaz.
Ezt a műveletet régebben platinedényekben végezték, ujabban öntöttvas v. mázas agyagbödönyöket használnak. Okerben (Alsó-Harz) a 10. ábrabeli szerkezetet használják.
10. ábra. Okeri aranyfinomító.
Közvetlenül a 6 rostély fölött van az öntöttvas a üst, melyben a fogatélyly al ellátott d vasállvány , ezen pedig a c porcellánedény van. Az utóbbinak e födelét vízzár fojtja el. A kénessav-gőzöket a g perembe dugott h cső vezeti el; ennek a csőnek ólomból készített i süvege a szabad levegővel közlekedik. Az f munkanyilás az e födélen van. Az affinálandó ötvényt agyag-, grafit- v. vastégelyben megömlesztik és fapálcával való folytonos kevergetes közben vízzel telt rézüstbe csurgatják. Az ily módon darává szakgatott ötvényt 1.848 fajsulyu kénsavval (1 r. ötvényre 2-2,5 r. kénsav) keverik össze, majd 10-12 óráig a leirt készülékben főzik és a kihülő oldathoz kellő higgasztása céljából higított kénsavat öntenek. Hazánkban ugyancsak ez az eljárás dívik. A leülepedett aranyról ólomüstbe csapolt ezüstoldatot sok vízzel higítják és beléje rézlapokat tesznek, a réz az ezüstöt poralakban kicsapja; melléktermékül rézgálicoldatot nyernek. Az aranyport meleg és tömény kénsavval többször kilugozzák és végül vízzel jól kimossák. Az aranyban, bármily gondosan kezeljük is, ily módon 2-3% ezüst, sokszor platin is marad. A kiválasztott ezüstpor nedvességét a 11. ábrabeli sajtóval sajtolják ki.
11. ábra. Az Okeri ezüstsajtó.
Ennek A faállványa tartja az a hengert, melynek lyukgatott és recézett B fenekére teszik a vászonrongyokba bugyolált ezüstport. Ennek megtörténte után b tokkal a d lécre ható é sróforsót csavarják, ekkor a c fadugó a hengerbe hatol és az ezüstpor közé keveredett vizet az f nyiláson kiszorítja. Ilyképen összeálló pogácsát kapunk, melyet a vászon lefejtése után megszárogatnak és ezután megömlesztenek. A kénsavval finomított arany további finomítására a következő módokat használják:
a) Az aranyat nátriumbiszulfáttal keverve megömlesztik s az ömledéket higított kénsavval kezelik. A maradék aranyat pórissal (borax) és kevés salétrommal elegyítve agyag- vagy grafittégelyekben megömlesztik és enyhén megmelegített vasformákba öntik. Az arany finomsága 994-998 ezredrész leend.
b) Mivel az antimón, arzén, ólom, tellur és bizmut nyomokban való jelenléte is rideggé sajtolásra alkalmatlanná teheti az aranyat, ezeknek eltávolítása szinten szükséges. Erre a célra használják a 12. ábrabeli Miller-féle klórozást.
12. ábra. Klorizáló készülék.
Az aranyat pórisfedő alatt a b agyag- v. grafittégelyben megömlesztik és az ömledéken a agyagcsövön át a klórfejlesztő d edényből száraz klórgázt vezetnek. A rondítók kloridjai és a fölös klór c csatornán át f kürtőbe áradnak, az ezüst pedig mint ezüstklorid a salakban marad. Az e üvegcső a sósavnak d edénybe való becsurgatására és a szükséges nyomás létesítésére való. Az arany finomsága 991-997 ezredrész.
c) Az oszmium és iridium kiválasztása céljából az aranyat megömlesztjük és lassan kihülni hagyjuk, ekkor a nehéz iridium-oszmium ötvény a tégely fenekére ülepszik és a szinarany lefölözhető.
d) Az aranyhoz kevert platinát úgy választják ki, hogy közömbös arany-kloridoldatot készítenek, ebbe állítják a szin A.-lapot és a finomítandó A.-t. Ha az előbbit a dinamógép negativ, az utóbbit pedig annak + sarkával kötjük össze, az arany az utóbbiról az előbbire rakódik, a többi idegen fém pedig feketésszürke por alakjában az edény fenekére ülepszik. Ennek az aranynak finomsága 999,8-1000 ezredrész.
e) Szintén igen finom aranyat kapunk, ha az affinált aranyat királyvízben feloldjuk és a kivált klórezüstről szívóval gondosan leszívott aranykloridoldat aranyát vasgálicoldattal kicsapjuk és n csapadékot pórissal keverve grafit- v. agyagtégelyben megömlesztjük. Az arany finomsága 999,4 -999,9 ezredrész.
Értéke és hovafordítása.
Mivel évről évre, részben bányászattal, részben mosással igen sok A.-at termelnek, méltán fölvethető a kérdés, nem-e szaporodik föl az A. annyira, hogy általános elértéktelenedése várható? A mai fejlett ipar és kereskedelem mellett ily baj nem következhetik be és nincs is rá eset, hogy ez valaha megtörtént volna. Az asszir királyok idejében az ezüstnek aranyhozi viszonya 1: 13 1/3 volt, Hérodotos szerint a persa királyok idejében 360 arany talentom 4680 ezüst talentomnak felelt meg, tehát a viszony 1:13-hoz; úgy látszik ő kerekszámot vett, mert a régi persa pénzek is 1: 13 1/3 viszonyra vallanak. Azok a görög irók, akik a peloponnézusi háboru és Nagy Sándor uralkodásának ideje között éltek, az ezüst és arany viszonyát 1: 13 1/3 és 1:11 1/3 közöttinek mondják. Nagy Sándor persa háboruja után a zsákmányolt arany révén ez a viszony 1: 10-re szállt le: Egyiptombban a Ptolemaiosok alatt a két fém viszonya 1: 12,5 volt. Rómában Kr. e. a VI. és VII. századtól kezdve 1: 11,91-hezi viszony állott fönn; ezt az állandóságot megzavarta Julius Caesar idejében a Galliából szállított arany. Ekkor 1:8,93-hozi viszony keletkezett, de csakhamar helyre állt a rendes állapot, mert már a császárok idejében 1: 11,30 és 1: 12,20-hozi viszonyt találunk. Nagy Konstantin (330. Kr. u.) idejében már 1: 14,40 és 422. Kr. u. 1: 18-hoz volt e két fémérték viszonya; ami meglehetősen abnormis állapotra vall. A középkorban az ezüst és arany viszonya 1: 12-höz volt (864-ben), ez a viszony a Sachsen-Spiegel szerint még a XIII. században is megvolt, sőt csekély ingadozással még a XIV. és XV. században is ugyanaz maradt. A lübecki számítás szerint a viszony 1351-ben 1:12,3, 1375-ben 1:12,4, 1411-ben 1: 12,0 és 1455-ben 1: 12,2 volt. Angliában 1104-1464-ig 1: 9 1: 10 100/578, Franciaországban 1338-1488-ig 1: 11-1:12,61, Olaszországban 1252-1495-ig 1:9 3/8 13 29/47 volt a két fém viszonya. Az amerikai aranymezők és bányák fölfedezése ezen a viszonyon nem sokat módosított. A XVI. században az átlagos viszony 1: 10:31 volt, így Zsigmond királyunk idejében az ezüst és a színarany viszonya 1: 11-re tehető. 1542-1680-ig, a csekély ingadozásokat leszámítva, az arany értéke folytonosan növekedett. Németországban 1542-ben 1:11,27, 1680-ban 1: 15,10, Angliában 1552-ben 1: 11 1/10, 1717-ben 1:15 285/1364 és Franciaországban 1550-ben 1: 11,47 és 1679-ben 1: 14,91 volt a két fém értékviszonya. Ezen a viszonyon csak a legujabb idők változtattak, mert átlagban számítva 1687-1700-ig 14,97-szer, 1701-40-ig 15,145-ször, 1741-90-ig 14,74-szer, 1791-1875-ig 15,638-szor volt drágább az arany az ezüstnél. Az ujonnan nyitott ezüstbányák és az ezüstgyártásban beálló javítások az ezűsttermelést tetemesen fokozták; mig 1860-ban a termelt arany sulya az ezüsthöz 1:5,47 és 1870-ben 1: 5,8 volt, 1880-ban már 1: 14-re, 1890-ben 1:23,8-re és 1891-ben 1:24-re emelkedett. Ennek következménye az aranyérték folytonos emelkedése lett. 1876-ban 17,88-szor, 1879-ben 18,40-szer, 1885-ben 19,41-szer 1886-ban 20,81-szer, 1887-ben 21,15-ször, 1888-ban 22,01-szer, 1889-ben 22; 10-szer, 1889-ben 19,75-ször és 1891-ben 20-21-szer haladta meg az arany értéke az ezüstét. Amig a mostani viszonyok tartanak, a két fém értékének különbsége állandóan nagyobb és nagyobb lesz. Tehát éppen korunkban lehet legkevesebb szó az arany elértéktelenedéséről.
Az arany legelső felhasználása az emberi test, ruházat és lakás felékesítésében nyilvánult (lásd Aranyművesség, Ötvösség). Sziciliai Diodorus és Hérodotos említik, hogy Babilonban a Bel templomában szinarany bálvány ült színarany trónuson s ezenkívül ott még sok egyéb arany műtárgy is vala. Mesésnek mondják az egyiptomi, az asszír és a persa királyoknak, a fönicieknek, továbbá Salamon zsidó királynak és Krözusnak aranygazdagságát. Az utóbbitól Cyrus persa király az aranyedényeken és egyéb aranytárgyakon kívül 24,000 font aranyat vett el. A delphi-i orákulum is sok arany kincset őrzött. Sok érdekes adatunk van a római császárok és patriciusok aranygazdagságáról is. Amint hajdan úgy most is a fejedelmek és a nagy urak lakását telve vannak aranyból készített műtárgyakkal, melyeknek egy része: így az arany órák, gyürük, ékszerek stb. használati .. tárgy lévén, évről-évre kopnak és csökkentik az arany mennyiségét. Azt se feledjük, hogy az ötvös vésője, kalapácsa alatt, de meg az öntés közben is sok arany kallódik el.
Az arany másik fontos hováfordítása az aranypénz, mely e fémnek minden időben való nagy és állandó értékéből fejlődött a legfőbb csereeszközzé. Az első aranypénzt Kr. e. a XVII. században az egyiptomiak verték, azonban e találmánynak kereskedelmi jelentősége csak a görögök révén Kr. e, a VII. században lett. Mivel az arany értéke az utolsó 10 évben emelkedett, minden állam siet az aranyérték behozatalával. 1881-ig csak Angliának, Irlandnak, Bremának és Portugáliának volt aranyértéke, 1871 dec. 4-én Németország, 1872-től Dánia, Svéd- és Németország követték példájukat. A latin pénzszövetség (Münz-Konvention), melyet 1865 dec. 23-án Franciaország, Belgium, Olaszország és Svájc kötöttek, 1874-től kezdve az ezüstpénzek verését nagyon korlátozta és 1878-ban meg is szüntette. Ausztria és Magyarország 1892-ben (1892: XVII. t.-cikk) lépett az aranyvalutás országok sorába. Brazilia, Argentinia és Kanada szintén az aranyértéket fogadták el, s bár az Egyesült Államok 1878 febr. 28-án hozott törvény értelmében a bimetallizmust fogadta el, mégis hitelének öregbítése céljából jobbára az aranyat gyüjti.
Magyarországon a forgalomban levő belföldi aranypénznek általános megjelölése, szükebb megjelölése az osztr.-magy. cs. és kir. aranynak. Vernek 145,2595 darabot 1/2 kg. tiszta A: ból 0,986 1/9 finomsággal, miért is egy A.-nak a tiszta A: tartalma 3,4421 g. és súlya 3,4906 g., egy ily A. értéke 4,74 oszt. arany forint = 9,60 márka = 11,85 frank = 9 sh. 4,8 d. A Magyarországon vert aranyakat körmöci aranynak nevezik. Megkülönböztetünk körözött és vert A. t, az első a már több éven át forgalomban levő, az utóbbi a közel multban vert arany és értéke az előbbi fölött mindig néhány krajcárral nagyobb. 1870-1892-ig 8 és 4 aranyforintos, vagyis 20 és 10 frankos aranyakat vertek, a valutarendezés folytán ez utóbbiak verését beszüntették.
Az aranyérték ilyképen lassankint utat tör mindenütt s érthetővé teszi az egyes bankok és trezorok aranykészletének roppant fölhalmozódását. 1886-ban az európai és amerikai bankokban és tresorokban 5668 millió frank, 1887 végén 6005-, 1888 végén 6154-, 1889 végén 6402-, 1890 végén 7363 és 1891 végén 8233 millió frank volt aranyban. Az arany alap szaporodásával lépést tartott az aranypénzek verése is; 1886-ban 494-, 1887-ben 650-, 1888-ban 702-, 1889-ben 879- és 1890-ben 474 millió frank aranypénzt vertek. Már pedig a forgalomban az aranypénz nagyon kopik. A kopás okozta veszteséget a sulynak 1/40-de 1/10, sőt 1/6-ára is teszik. Még több arany szaporítja az atomok birodalmát az aranyozott fém, fa, agyag, üveg, bőr és egyéb árúk révén. Sok kell még az aranypaszomántra és az aranynyal áttört szövetekre. Nagy keletük van az aranypreparátumoknak is, ilyenek a galvanostegiában használt klórarany és a festészetben Cassius arany bibora. A fényképpirók az aranyklorid-nátriumot és az alkénsavas aranyoxidnátront használják. A fogorvosok aranyfogyasztása is tetemes. Átlag évenkint 234 millió márkára rúg az ily módon ipari célokra fölhasznált arany értéke.
Ha az arany hováfordításának jelzettük módjai még tovább fejlődnek, hihető, hogy az arany értéke még emelkedni fog, mert az amerikai és ausztrálial aranymezők már kiapadtak. Azonban remélhető, hogy újabb aranymezőket találnak és a technika fejlettsége a gyártást még olcsóbbá és tömegesebbé teheti, aminek igen természetes következménye az aranyérték állandósulása lenne. A gyártott arany fölhasználása következőképen oszlik meg: az 1891-ik évi produkció 183,000 kg. volt, ebből ipari célokra fölhasználtak 85,000 kg.-ot és Indiába exportáltak 15,000 kg-ot, marad 83,000 kg. pénzverésre, ami 290 millió franknak felei meg. Mások a pénzzé verhető arany értékét kevesebbre teszik.
Az A. orvosi tekintetben ma már nem játszik olyan szerepet mint régente, mikor különösen megrögzött szifilis; és skrofula ellen adták; manapság legfölebb a gerincvelő némely bajainál (myelitis) tesznek vele . olykor sikertelen kisérleteket. Állatokon szerzett tapasztalatok különben azt bizonyítják, hogy nagyobb dózisai heves mérgezést és tüdővizenyősség közben halált okoznak, a mérgezésnek szimptómái: erős nyugtalanság, hasmenés, szapora szivverés, merevgörcsök után általános bénulás.
Tőrténete.
Az arany természeti előfordulása olyan, hogy ezt a fémet már a legrégibb időben felismerhették. Alig akadunk népre, melynek történelmében ne szerepelt volna. Az egyiptomiak már pénzkint használták és az ékirásban olvasztótégelylyel jelölték. IV. Thotmes királyuk idejében a leghiresebb aranybányák Nubiában voltak. Állítólag a Nilus menti Derovtól délkeletre 17-18 napi járásnyira fekvő Kum Ombu fölött. Diordoros szerint II. Ramses idejében az egyiptomi bányák 32 millió mina aranyat adtak. A semiták szintén ismerték, bár saját maguknak aranybányájuk nem volt. Már Mózes említi, hogy a Paradicsom Pison nevü folyója az aranytermő Chavila tartományon folyik keresztül. Valószinü; hogy Chavila a görög Kolchis és Pison ennek folyója a Phasis volt, vagyis az a vidék, ahova a görög Argonauták az arany gyapjúért mentek. Hogy az:aranyat az árja népek is jól ismerték, kitünik a Rigvedából. Bár Indiában igen kevés arany található, mégis ezt az országot ősidők óta aranyban bővelkedőnek hitték, ez a hit a középkorban általános volt és Európa lakosait azokra a nagy tengeri utakra sarkalta, melyek Amerika fölfedezésére vezettek. A turáni népek arany-ismeretére az Altai érchegységben előforduló ősrégi aranybányákból, a csúd sirok aranyleleteiből és a görög történetirók följegyzéseiből következtethetünk.
Európában a legrégibb aranybányák Tázosz szigeten voltak, azonban nemes fémben mégis a pirenei félsziget volt a leggazdagabb. Hires volt még a tolosai (Toulouse) aranyvidék Dél-Galliában és az Agathyrsek országa, a mai Erdély. A középkorban Csehország állott Európa aranytermő országainak élén (Pisek és Bergreichenstein). A XVI. században Krajna és a XVII. században Tirol voltak hiresek. Magyarországban a selmeci és körmöcbányai aranybányák voltak a leggazdagabbak; azonban mindezeknek aranybőségét jóval fölözte Amerika. Az első aranyáldást Mexiko ontotta, honnan már a XVI. században sok aranyat hoztak Európába (a sonorai és az oajacai aranyvidék). A legtöbb aranyat itt az aranytartalmu ezüstércekből nyerik, melyek az ezüst értékének 1-33%-ig tartalmaznak aranyat. Sokkal fontosabb lett Mexikónál Brazilia, melynek torlattelepeit 1590-ben találták föl. Különösen híresek lettek a Minas Geraesi kerület folyóinak 1680-ban föltárt torlattelepei. A Rio Vermelho környékének aranyára 1726 körül bukkantak. Hiresek voltak még a Rio Cuyaba-, a Rio Tipoany-, a Rio Jamary-, a Rio Curumbiarai és a Rio Arinosi aranymosók, melyeket szinten a XVIII. szd. első felében födöztek föl. Brazilia aranybősége is megapadt, a torlat-telepeket mind kiaknázták, az aranybányák pedig nem oly kiadók. Perunak inkább az ezüst telepei lettek hiresek, azonban innen is sok aranyat hoztak Európába. Már 1533-ban megkezdődött a torlattelepek kiaknázása. Boliviában is az ezüstprodukció fontosabb. Követve az Andesek ércekben bővelkedő hegyláncát Chilibe érünk, hol az első aranytelepeket 1555 körül Copiapóban tárták föl. A mult század végén a leggazdagabb aranybányák Petorca mellett voltak.
Köz.-Amerika első nagyobb aranytelepét Alonso de Ojeda 1494-ben San-Domingo szigeten tárta föl, ámbár sem ennek, sem az Antillák többi szigeteinek aranybősége nem volt nagy, sok kósza hir keringett mégis Amerika eme részének meseszerü aranygazdagságáról és sok descubridores-t (felfedező) és conquistadores-t (hódító) csalt ide, illetve Dél-Amerika északi részébe. Keresték annak a fejedelemnek (El-Dorado-nak, aranyos kacikának) országát, aki, a monda szerint, minden reggel illatos olajokkal keni be magát és ezután aranyporban fürdik. A fölfedezett országok közül a XVI. században Uj-Granada. aranytermelése lett nagy mérteküvé. 1585-ben Chaponchia vidékén és a cartagói kerületben találták a legtöbb aranyat. A XVII. szd. elején a zaragozai kerület, végén a chocoi aranymező lett hiressé. A legújabb statisztikai adatok azt mutatják, hogy Uj-Granada is átélte aranyprodukciójának legszebb napjait. Uj-Granadának, vagyis a mai egyesült columbiai államoknak leggazdagabb telepei Panama, Cauca és Tolima államban vannak. Jelenleg leggazdagabb Antioquia. A columbiai államoknál sokkal szegényebb Venezuela, melynek első aranyát 1551-ben Barquisimeto mellett találták. Ujabb keletü Guyana aranyászata. A hires upatei aranytelepeket 1849-ben találták föl. Sokat igér a francia Guyana, hol évről-évre több gazdag torlattelepet födöznek föl. Honduras aranygazdagságát már a XVII. század végétől ismerik, azonban csak ujabban, a guayapei és a patucai telepek feltárása alkalmából lett ez az ország is kiválóbb fontosságuvá.
Észak-Amerikának aranytermelése csak a jelen században lett fontossá, mióta Cartanares 1843. a mexikói kormányt Kalifornia aranygazdagságára figyelmeztette. A legelső aranymosók Sutter tábornok birtokán az El-Doradoi kerületben keletkeztek. Ma már a Sierra Nevada nemes fémekben bővelkedő nyugati és keleti lejtőit (Colorado. Oregon, Washington, Uj-Mexikó, Arizona, Montana és Idaho) mind átkutatták. Az aranybőség ma már ugyancsak megapadt, de még mindig elég nagy. Az összes amerikai aranytelepek hirét elhomályosította Ausztrália. Már a mult század végén ( 1788) tudták, hogy itt is vannak aranytelepek, azonban ezeknek lehetséges bőségére csak a mineralogusok figyelmeztették (1839-ben Menge) az aranysóvár világot.
Hargreaves 1851-ben a Turon vize homokjában (Uj-Dél-Wales) csakugyan talált is aranyat és a föltárt mosók hihetetlen mennyiségü kincset ontottak. Ma már itt is megapadt az aranybőség és ráfanyarodtak a nehezebb és kevésbbé kiadó aranybányászatra. Jelenben 9 bányacsoport dolgozik. A Viktória gyarmat első aranytelepét 1848-ban fedezték fel, különösen hires lett az 1851-ben felirt Creek menti és a ballarati torlattelep. Itt is mint Uj-Dél-Walesben napról napra sülyed az aranymosás és emelkedik a bányászat. Ausztrália többi gyarmatai közül fontos még Queensland (1858). Uj-Zéland (1852), Dél-Ausztrália (1852) és Tasmánia. Jelenben az aranytermelés dolgában legkisebb jelentősége van Afrikának és Ázsiának. Némi hirre kezd vergődni Japán, Korea és Tonking.
Hazánk Európában a leggazdagabb aranytermő ország és a hazai előfordulás annyiban nevezetes. mert szálban levő sziklákból, nevezetesen zöldkőtrachitból és egyes kőzeteket átjáró quarc-erekből bányászszák. A legnagyobb mennyiségben az erdélyi Érchegységben találják. Kisebb mennyiségben, de szinten termés állapotban Selmec és Körmöc környékén és itt is trachit-zöldkőben. Az erdélyi aranybányászat főpontja Alsó-Fehérmegyében van az abrudbánya-verespataki bányamegyében Verespatak és Korna községek közt, a hol 359 hektárnyi területen 176 bányamű van többékevésbbé élénk müvelet alatt. A második főterület a bucsum-zalatnai bányamegye, ahol a vulkoji bányászat a legjövedelmezőbb. Gazdag aranylelőhehyek továbbá Botes, Facebaj. Hunyadmegye
A.-bányaszatának kimagasló pontja Nagyág, szép reményekre jogositó területek a boicai és körösbányai bányamegyék is. Ujabban igenjövedelmező a muszári aranybányászat v. ismeretesebb néven a brádi Hunyadmegye Ruda és Felső-Lunkoj községek határos részében, ahol a Magyarországban eddig legnagyobb termés aranyleletre bukkantak 1891 november havában. Az egész lelet 57,726 kg.-nyi volt, melyet a magyar tudomány nagy kárára, a német bányabirtokosok beolvasztottak. Ebben a században hazánkban három alkalommal bukkantak tömegesebb termés A.-ra. Az elsőt e század második tizedében Verespatak mellett a hires Katronca tömzsben kapták, a másodiknak fejtése az ötvenes évek elejére esik és az erdélyi Magurára hozott dús áldást, negyven és néhány fontnyi termés arany volt; a harmadikat 1891-ben a hunyadmegyei muszári völgynek Mária bányájában találták. (Franzenau Á., A Brád környékén lelt nagy termés aranyleletről. Földtani Közlöny 1892.) A legnagyobb arany-leletek aranyrögök Ausztráliából ismeretesek Donolly kerületben és Ballarat vidékéről. A legnagyobb 124 kg. súlyu volt, azután találtak 95, 68 és 50 kg.-nyiakat. Kaliforniából a legnagyobb eddig ismeretes arany rög 90 kg., Mijask vidékéről 36 kg., Peruból 30 kg. Látnivaló hogy ez utóbbiakat a magyarországi brádi aranylelet felülmulja. .
Az aranyat Offenbányán és Nagyágon érceiből is olvasztják ki. A.-ércek: a szilvánit és nagyágit (l. o.), mindkettő tellurásvány. Mint érc szerepel az aranyamalgám. aranynak és kénesőnek ötvénye, a porpezit palladium, az elektrum ezüst-ötvény.
