Apor
Apor Péter, a hires A. István öcscsének, Jánosnak fia. Közhivataloskodásában Háromszék főkirálybirája és Küküllőmegye főispánja volt; de mint iró lett nevezetessé. 1676 jun. 3-án szül., a nagyszombati egyetemen 1695-ben nyert bölcsészettudori cimet, egy évvel rá jogtudorrá avatták fel ugyanott. I Lipótnak híve volt s mint ilyent a kurucok több izben zaklatták, jószágaiból kikergették, elfogták; 1706-ban azonban, Lipót törvényellenes intézkedései és vezéreinek kegyetlenkedései folytán az ellentáborba csapott át s e miatt Greven osztrák ezredes őt elfogta és Brassóban két évig sanyargatta. A. ismét visszatérvén a császár hűségére, 1708-ban Háromszék főkirálybirája lőn, majd 1713-ban bárói rangot nyert. 1717-ben nagy szolgálatot tett hazájának, amennyiben a tatárbeütés alkalmából erélyessége által elhárította a veszedelmet a Székelyföldről. A keleti dögvész elől 1719-ben ősi fészkéből elmenekülvén, egy ideig Havasalföldön lakott, majd ismét visszakerült Altorjára. 1747-ben a már igen hajlott koru férfi elvesztette szemevilágát, miért is nagy munkáját ezentul nem sajátkezü feljegyzéseiben folytatta, hanem iródeákjainak diktálta. Mint köztiszteletben álló agg fejezte be 1752-ben eseményekben gazdag életét. Főműve, mely Erdély XVIII. századbeli életét festi s e korra elsőrangu forrásmunkául szolgál, ugy a politikai, mint különösen a művelődéstörténet szempontjából, e címet viseli: «Metamorphoses Transsylvaniae, azaz Erdélynek régi, alázatos idejéhben való gazdagságáról és mostani kevély, cifra, felfordult állapotjában koldusságra változása. Mellyen, amint életében sohasem kapott, hanem Erdélynek régi alázatos együgyüségében holtig megmaradott: ugy következő maradványainak örökös emlékezetre irta le, Hazája felfordult állapotyán szánakozó igaz Hazafia és gyökeres Székely B. Altorjai Apor Péter. Végezte pedig el munkáját 1736. és életének 60-ik esztendejében Alsó Torjai udvar házánál.» Ezt s két latin művét a M. Tud. Akadémia adta ki 1863-ban, Kazinczy Gábor által rendeztetve sajtó alá, Cserey Mihály pótlékaival és megjegyzéseivel. Bizonyára egyéb művei is maradtak Apornak, miket talán egy szerencsés véletlen napfényre fog hozni. Egy kézirata, mely Erdély ősvadairól szól, Pétervárott van.
