Antal-rendek.
Antal-rendek. E közös névvel jelölnek több vallási társulatot, és pedig a következőket: 1. Szt. Antal remetéi. A nagy remetének, szt. Antalnak követői a keresztény őskorban. - 2. Antoniánusok. E rendet Abraham Atar Poresiph a XVII. században a végből alapította, hogy tagjai az örmény katolikusokat ért üldözés elől menedéket találjanak. Első és második házuk a Libanon hegységben, a harmadik Rómában épült. Pártfogóul szt. Antalt választották. - 3. Szt. Antal betegápolói. A XI. században több izben járványszerüleg fellépett Európában a szt. Antal tüzének (morbus sacer) nevezett gyuladás. Egy Gaston nevü nemes ember és fia Guerin a Dauphinében, miután St. Didier de la Moth-ban szent Antal segítségül hivása után és az ő ereklyéinél meggyógyult, hálából kórházat és testvérületet létesített a szt. Antal tüzében, v. egyéb bajban sinylődök ápolására. A testvérületet, mely eleinte laikusokból állt, II. Orbán 1095-ben megerősítette. A tagok fekete ruhát viseltek, fehér alaku kereszttel (szt. Antal keresztje). III. Honorius pápa 1218-ban megengedte, hogy a tagok fogadalmakat tegyenek, VIII. Bonifác pedig szabályozott kanonokok rendjévé tette a társulatot, szt. Ágoston szabályai alapján. A rend nagyon fölvirágzott, nagy vagyonra tett szert, majd hanyatlott, az 1616-ban tartott általános gyülés által reformáltatott, 1777-ben a maltai lovagok rendjével egyesült, mig végre a francia forradalom alatt megszünt. - 4. Szt. Antal testvérülete Flandriában. V. Pál alatt 1615-ben jött létre, szt. Ágoston szabályainak alapján. - 5. Szt. Antal-lovagrend. VI. Orbán alatt 1382-ben bajor Albert alapította, a szentföld visszafoglalására.
