Anatéma
Anatéma (gör.). Származik a görög ανατιδημι igéből, ami a. m. felteszek, felajánlok, félreteszek, visszavetek; ennélfogva αναδημα és αναδεμα az, ami fel van ajánlva, vagy az, ami vissza van vetve; az αναδημα mindig az előbbi, az αναδεμα pedig mind a két jelentésben használtatik az ó- és az új-szövetségi vallási nyelvben. Az ó-szövetségben A. (zsidóul cherem) először az, amit teljesen istennek ajánlanak, az ily élettelen tárgyat v. élőlényt, növényt, állatot isten tiszteletére okvetetlenül meg kellett semmisíteni; A., cherem volt másodszor az a büntetés, mely által valaki bűnei miatt bizonyos időre kirekesztetett a választott nép összes vallási gyakorlatainak közösségéből. Szt. Pálnál (Róm. 9, 3. Gal. 1, 8. 9. Kor. I. 12, 3; 16, 22). A. a. m.: átkozott, méltatlan arra, hogy létezzék. Az egyházban elszakítást jelent Krisztustól s kiközösítést az egyházból. Főkép a hitbeli tanok, dogmák meghatározásául van használatban, ily alakban: si quis dixerit . . . anathema sit; aki ezt a téves tant állítja, legyen az egyházból kiközösítve. L. még Kiközösítés. - A. Maranatha, az átkozásnak borzasztó, a birodalmi átok hasonló mintái után képezett formái által kitünő s a középkorban gyakrabban előforduló egyházi átok.
