Alboin,
Alboin, a longobárdok királya, 561-ben követte atyját Audoint Pannónia trónján. Az avarok segélyével megdöntötte 566-ban a gepidák országát s agyonütötte királyukat, Kunimundot, kinek leányát, Rozamundát nőül vette. 568-ban a longobárdok, továbba szász és szláv törzsek élén Olaszországba nyomult hová őt (a monda szerint) Narses bizanci helytartó (exarcha) Justinus császár elleni bosszuból meghivta. Elfoglalta északi és Közép-Italiát a Tiber folyóig (Ravenna, Róma és környezetük kivételével). 572-ben pedig bevette három évi ostrom után Paviát és e várost szemelte ki a longobard királyság fővárosának. 573-ban orozva megöletett. Rozamunda ugyanis, kit állítólag arra kényszerített, hogy atyjának koponyájából igyék, szeretője (Helmigis és Peredeo) által megölette. (V, ö. Dahn cikkét az «Allg. Deutsche Biographie» I. köt:)
