Ajándékozás.
Ajándékozás. Az uralkódó tan szerint saját vagyonának ajándékozási szándékból (animo donandi) másnak hasznára és e másnak beleegyező elfogadása mellett való tiszta megkevesbítése. Az uralkodó tan álláspontját követi a megy. tvjav., mely szerint: «Ha valaki jogi kötelezettség nélkül saját vagyona csökkentésével, másnak visszteher nélkül vagyonjogi előnyt enged át azért, hogy ennek a vagyonát gyarapítsa az átengedés A.-nak tekintetik. Az, hogy az A. szolgáltatási igéret, v. más jogügylet, különösen a tulajdon átruházása v. valamely vagyonjognak átengedése. v. megszüntelése által történik-e, különbséget nem tesz». Az A. lényeges kellékei: a) hogy élők közti jogügylet; a halál esetére történt A: hagyományt képez. Ez azonban nem zárja ki, hogy a halál esetére A. élők közti jogügylet alakjában meg ne történhessék. Igy az osztr. polg. tvkv. szerint szerződésnek,-tehát élők közti jogügyletnek tekintendő a halál esetére történt A., ha a megajándékozott azt elfogadta, az ájándékozó annak visszavonhatásáról világosan lemondott, és róla a megajándékozottnak irásbeli okmány (okirat) kézbesíttetett; b) sáját vagyonának csökkentése; vajjon ez alatt csak a már meglevő vagyonnak csökkentése, tehát csak a valóságos elidegenítés értendő-e, vagy a még meg nem szerzett, de megszerezhető vagyonról való lemondás is, tehát minden vagyoni áldozat, az vitás; c) a megajándékozottnak gazdagodása; d) az A. tárgyát képező szolgáltatásra jogi kötelezettség hiánya, és mint alanyi kellék: ez az ajándékozási vagyis a megajándékozott gazdagitására irányzott szándék, u. n. liberalitás, melynek egyéni indító oka p. felebaráti szeretet, v. rendjelhajhászat közömbös.
Az A. különleges szabályozását első sorban és fökép közgazdasági tekintetek által javaslott megszoritó intézkedések teszik szükségessé. E megszorítások különösen három irányban nyilvánulnak: 1. a jogügylet alaki kellékei; 2. az ajándékozhatásijog terjedelme; 3. az ajándék visszavonhatása tekintetében. Az osztr. polg. tvkv. szerint, melynek befolyása kodifikált polg. tvkv. hiányában nálunk félreismerhetetlen, az első tekintetben valóságos átadással egybe nem kötött szóbeli ajándékozásból a megajándékozott kereseti jogot nem nyer. E jog csak okirat által állapítható meg. A naturális obligáció érvényét ez az intézkedés nem érinti, azaz a szóbeli ajándékozási szerződés alapján tett teljesítés vissza nem követelhető. A második tekintetben a tulajdonos, aki vagyonával szabadon rendelkezhetik, egész jelen vagyonát is elajándékozhatja; de a jövendőben vagyon elajándékozása csak annyiban áll meg, amennyiben ennek a vagyonnak felét meg nem haladja. A jelenlegi vagyon elajándékozását is korlátozhatja oly személyekre való tekintet, kik az elajándékozó vagyonára joggal birnak, s kiknek jogát az elajándékozás nem sértheti. Ilyenek különösen: a) a tartásra jogosultak, b) a hitelezők és c) a szükségörökösök, akik a sérelmükkel történt ajándékozást megtámadhatják, s a megajándékozott ellen a szenvedett megrövidítés erejéig visszakövetelési joggal birnak. Nálunk az Orszb. Ért. csak a szükségörökösök érdekében tartalmaz határozott intézkedést.
A harmadik tekintetben általánosan el van ismerve a) az egész ajándéknak visszavonhatósága «vastag hálátlanság» miatt, mely alatt rendszerint csak a megajándékozott ellen elkövetett büntetendő cselekményt értik. A visszavonásra csak az ajándékozó maga jogosult; örökösei csak kivételesen jogosultak, jelesül akkor, ha az ajándékozó visszavonási szándékát már életében kijelentette, vagy ha a megajándékozott az ajándékozót szándékosan megölte. Érdekes, hogy a m. kir. kuria a házasságtörést oly hálátlanságnak tekinti, mely miatt a sértett fél az A.-t visszavonhatja; b) az ajándéknak részbeni visszavonhatósága, v. ami avval egyértelmü, az ajándékozott összeshez mért (az osztr. polg. tvkvben az ajándékozott összeg törvényes kamatjaiban kifejezett) tartás igénye, ha az ajándékozó szükségbe jul. Mint az A. külön nemeit szokás kiemelni a jutalmazó (donatio remumeratoria) s a kölcsönös A.-t (d. reciproca, mutna), melyek azonban, amennyiben valóban A.-t képeznek, az A: re érvényes általános szabályok alá esnek. Az A.-nak más ügyletbe burkolása esetében a szinleges ügyletekre érvényes szabály irányadó. A római jog szigoru tilalmát a házastársak közt való ajándékozásra vonatkozólag a modern jogfejlődés mellőzte. Nem tekinthető ilyen megszoritásnak az, hogy a házastársak közti A. jogügyletérvényéhez, ha az ajándékozott tárgy át nem adatott, közjegyzői okirat szükséges. Az A. halál esetére. vagyis oly A., melynek csak az ajándékozó. halála után kell teljesülni, alaki kellékek tekintetében csak abban az esetben érvényes, ha a törvényben a végrendeletre előirt alaki kellék szerint. történt (1876. XVI. t: c. 33. §).
