Ajak,
Ajak, a szájnyilás két megvastagodott széle, melyek egy különös izom által egymáshoz szoríthatók s ezzel a szájnyilást elzárják; ez az izom a gerinces állatoknál köridomú, s a szájnyilást különféle alakúvá változtathatja. Az ajkak (felső és alsó) külső felszinükön a külső bőr, belső felszinükön s szélükön a szájüreg nyálkahártyájával vannak borítva és nyálkamirigyekkel ellátva. A felső ajkat a férfiaknál durvább szőr fedi, melyet bajusznak neveznek. Az ébrényi fejlődés idejéből származó hiányos képződést nyúlajaknak (lásd ezt) nevezik.
Néha a felső ajak nyálkahártya-rétege az ajak szabad piros széle alatt hurkaszerüen elődudorodó nagyobb-kisebb redőt képez, mely egy barázda által a tulajdonképeni ajak szélétől el van választva; ezt az állapotot kettős ajaknak nevezik. Az ajkak leggyakoribb betegsége a rák (ajakrák), mely főleg éltesebb férfiaknál tulnyomó gyakorisággal az alsó ajakon jön elő. Kölesnagyságú kemény göböcskével kezdődik az ajak piros szélén: ez lassan nő, átterjed a külső bőrre s kifordult szélü, göbös felszinü, kevés sárgásveres, hig nedvet adó apró fekélyként mutatkozik; növésében a rákos nedv felszivódása folytán az állalatti nyirokmirigyek megdagadnak, diónyi, néha ökölnyi nagyok lesznek s maguk is rákosan megbefegednek. Ha az ajakrákot, mely magától sohasem gyógyul, operációval elég korán tökéletesen eltávolitották, akkor igen sokszer állandó gyógyulás várható. Ha azonban az operációt későn, már a mírigyek megbetegedése idejében végezték, akkor gyakran ujra nő a rákos daganat, a mirigyek is elpusztulnak, s a beteg a rákos tekély eves nedvét ételeivel beszíva, kimerülésben elhal. A. állattani értelemben, l. még Szájrészek.
A. növenytani értelemben (labium). Midőn valamely egytagú, csöves növényszerv, leginkább a kehely és a szirom, úgy van két részre behasítva, hogy az egymás fölött vagy egymással átellenben levő (többnyire különalakú) két rész, vagy is az ajak, a hasítatlan részszel együtt valamely állat száját ábrázolja, akkor az ilyen szervet ajakosnak, a szerv felső részét felső A.-nak (labium superius), alsó részét pedig alsó A.-nak (l. inferius) mondjuk. Ismeretes példa az eroszlánszáj vagyis tátogató kerti virág, (1. ábra).
1. ábra.
A gyujtoványfü szirmának a hosszmetszete.
A. tátogatás nem egyéb, mint a két ajaknak egymástól való eltávolodása v. összecsukódása. Több ajakos virágu növényt valamely állat fejéről neveznek. Ilyenek: ebfejü fű a. m: oroszlán- v. medveszájának a Dracocephalum (sárkányfej) v. pofóka, csákóka. Ajakos szokott lenni a virágnak a kelyhe, például a kakukfűé, vagy a szirma, például. a Lamiumé és a Loniceráé, vagy ajakos ugyanannak a virágnak a kelyhe is, a szirma is, nevezetesen sok ajakosvirágú növényé, például a zsályáé. Az ajkakon gyakrabban még kisebb metszetek is vannak, p. az ajakos növények kelyhének a felső ajaka gyakrabban háromfogú vagy károm metszetű, alsó ajaka pedig kétmetszetü (3/2); a szirom felső ajaka ellenben gyakran két-, az alsó hárommetszetű (2/3). A vitorlás virágú növények között is van génusz (Cytisus, Sarothamnus) 2/3 metszetü ajakos kehelylyel. Némelykor a csöves szirom felfeié féloldaluan, nyelv alakura fejlődik, mint p. a fészkesek sugárvirága.
2. ábra.
Az Ajuga virága.
Az Ajuga virága.
Ezt is szokás ajakos-nak nevezni (egy-ajaku szirom), de ez helyesebben félszer-vagy nyelvalakú virág. Az igazi ajakos növények között (melyeknek kétajakú szirma van) az Ajuga meg a Teucrium látszólag egyajakú, mert az Ajuga szirmának felső ajaka csak picike (2. ábra),a Teucriumé pedig végig van hasítva, azért úgy látszik, mintha az alsó ajakhoz tartoznék (5).
3. ábra
A boltcsalán nyitott ajku szirma.
A boltcsalán nyitott ajku szirma.
A kétajaku szirom vagy nyitottajkú (ásító v. szájatátott Diószegi sz.: corolla ringens. 3. ábra), midőn a két ajak egymástól észrevehetően eltávolodik. Ezek az igazi ajakosak v. ajakos növények (Labiatae). Ezeknek a felső ajaka gyakran boltozatos vagy sisakalaku (labium fornicatum seu l. galeatum). Ha a felső ajak az alsón vagy az alsó A. inyén (galeatum) nyugszik, a torka el van zárva, a szirmot csukottajkúnak (álarcos, gunyoló, lárvás, alakos, corolla personata (1. ábra) nevezzük. Ezeknek a virága a tátogató. L. Ajakosak, Ajakos viráguak.
