Ágas,
Ágas, régente 1. a. m. fogas, akasztó, 2. fönt két ágban végződő oszlop vagy támasztófa, s aztán általában oszlop; innen a kútágas; 3. a földbe vert hegyes rúd, keresztbe álló ágakkal, melyekre a frissen lekaszált, nehezebben száradó, dúslevelü takarmányt, p. a vörös lóhert oly célból aggatják, hogy a föld fölött, hol a levegő jobban éri, forgattatás nélkül gyorsan kiszáradjon. Az ágasokkal való szárítás leginkább nedvesebb éghajlatu vidéken van szokásban s ott nagyon ajánlatos, mert ily helyen a gyakori esők és erős harmat miatt a takarmány renden való szárítása nagy nehézségbe ütközik és a megromlás veszélyével jár. Néhol águcs-nak nevezik.
