Adómentesség
Adómentesség az elmult századokban a felső rendek, névszerint a nemesek és papok kiváltságai közé tartozott. A középkorban az állami terhek viselését a szolgaság ismérvének tekintettek. Addig, amíg az oktatás ügyét s a szegények gyámolítását a papok és szerzetesek látták el, az államhatalom feladata úgyszólván egyedül az ország határainak megvédésére szorítkozott s a hadviselés gondja csak a felső rendekre nehezedett, a kiváltságolt osztályok adómentességének megvolt a maga jogosultsága. Mihelyt azonban a nép szellemi kiképzését az állam vonta működési körébe s a nemzeti függetlenség biztosítása az állandó hadsereg meghonosítását tette szükségessé, a kiváltságolt osztályok adómentességének meg kellett szünnie. Az általános teherviselés elvének megvalósítására a múlt század végén a francia forradalom adta meg az első lökést, amelynek visszahatása alatt a jelen század első évtizedeiben a többi európai államokban is (nálunk 1848) diadalra jutott. Állandó A.-t élveznek most: az államfő, bizonyos adónemekre nézve az uralkodó család tagjai, az idegen államok követei és konzulai, némely államban a katonatisztek, bizonyos önigazgatási terhekre nézve a köztisztviselők. Továbbá a megfelelő hozadéki adók alól a legtöbb államban ki vannak véve: a közutak, csatornák, védtöltések, temetkezési helyek, templomok, hatósági épületek, katonai laktanyák, kórházak, kolduló szerzetesek kolostorai, a nyilvános közoktatás céljaira szolgáló alapítványok s a közjótékonysági intézetek kamatjövedelmei stb. Az általános, valamint a különös jövedelmi adók iránt intézkedő törvények a legtöbb államban az u. n. lét minimumot is A.-ben részesítik. Angliában a 150 font sterlingen, Poroszországban a 900 márkán, Szászországban a 300 márkán, a svájci kantonokban az 500-800, sőt némely kantonban az 1200 frankon alóli jövedelmek adómenetesek. Nálunk a 315 frtot meg nem haladó kamatok és járadékok, amennyiben az illető adózó összes jövedelme ez összegnél nem több, nem tárgyai a tőkekamat és járadékadónak. A földmívelés, illetőleg erdőgazdaság emelése érdekében a tételes adótörvények a költséges javítási munkálatokkal gyümölcsözővé tett, azelőtt hasznavehetetlen területeket, illetőleg az újonnan beerdősített birtokrészeket időleges A.-ben részesítik, sőt némely államban, (tudvalevőleg nálunk is) az új épületeket is bizonyos időre terjedő A. illeti meg.
