Abszolutizmus
Abszolutizmus alatt közönségesen a korlátlan, egyeduralmi államkormányzati alakot értik, melyben az állam lakosságának, a lakosság valamely kasztjának, rendjének v. osztályának az államhatalom birtokában és gyakorlatában jogilag biztosított részvétele nincsen. Másik értelemben A. az olyan államuralmi szervezet, hol a hatalmak megosztásának követelménye nem érvényesül, hol a törvényhozó és végrehajtó hatalom egy organum - legyen az az államfő, egyén v. kollegium, képviselet - kezében van, ha nem kizárólag is, de túlnyomólag. Ily értelmüleg beszélnek p. Angliában a parlament A.-áról, Poroszországban a fejedelmi hatalom A.-ról stb. Relative A. az a helyzet is, melynél a közhatalomban a nemzetnek egy rendje, osztálya kizárólag vesz részt, egyedül ennek az uralkodó rendnek tagjai az állampolgárok, mig a lakosság többi része csak alattvaló. Ez A. volt az ó-kor görög és római köztársaságaiban is, hol aránylag a lakosságnak csekély része képezte a politikai nemzetet a rabszolgaság jntézménye miatt. Ilyen A. volt a középkori olasz városi köztársaságokban, ahol a patricius családok kizáró birtoka volt a hatalom. Ilyen A.-ról panaszkodnak a munkás néprétegek Francia- és más országokban, állítván, hogy a tiers état, a polgárság, a bourgeoisie kényuralma valósul a közhatalomban, s hogy az összesség erejét a saját érdekében zsákmányolja ki a hatalmi intézményekkel.
Az A. mint korlátlan egyeduralom autokráciának is neveztetik. Az A. mint alkotmányosan alkotott ideiglenes korlátlan államuralom jelentkezik a diktaturában, mely törvényes intézmény annak elismerésén alapult (p. a római alkotmányban), hogy az állam válságos helyzetében, különösen annak létét közvetlenül fenyegető belforrongások v. kültámadások esetén, kivánatos és üdvös az állam teljhatalmát egyetlen személy kezébe adni. Az A. elfajulása a despotizmus, kényuralom, mely akkor áll elő, ha a korlátlan hatalom gyakorlásában állandó rend nincs, hanem az uralkodó szeszélye, kedvtelése szerint érvényesül; hol nemcsak a közszabadság van elnyomva, hanem a magánjogok, az élet és magánvagyon is egészen nélkülözik a biztonságot a felsőbbséggel szemben. A tirannizmus - zsarnokság - a despociától tartalmilag nem különbözik, hanem azáltal, hogy a tirannus a szabadság erőszakos elnyomásával ragadja meg a teljhatalmat, tehát uzurpátora, bitorlója annak; rendszerint rövid időtartamu, mert a nép, melyből előbbi szabadságának tudata és óhajtása ki nem halt, a legelső kedvező alkalmat megragadja a tirannus elüzésére. A despotában, különösen ha azt teokratikus intézmény gyanánt a vallási meggyőződés is támogatja, Isten rendelését, a büntető istenség helyettesét látja és nem ritkán imádatszerü tisztelettel tekinti a nép, és uralmának türése főerény, az ellene lázongás a legnagyobb vallási bűn, mig a tirannus erőszakos eltávolítása, esetleg élete kioltásával is, dicsőség és hazafierény, sőt kötelesség.
Sajátságos A.-a van a róm. katolikus egyháznak, mely hit dolgában a pápa feltétlen felsőségét, tekintélyét deklarálta, de a juriszdikció tekintetében a pápaság sem a zsinatok, sem a püspökségek saját hatalmát nem abszorbeálta, másrészt azonban a hiveknek még az autonom intezmények mellett is csak igen mérsékelt befolyást enged a szorosan vett uralmi körben; azért a hierarchia A.-ának nevezhető.
