ZSÚP
ZSÚP, v. ZSUP, fn. tt. zsúp-ot, harm. szr. ~ja. A kicsépelt gabonának, különösen rozsnak hosszas csomóba kötött szalmája, mely csomóban a szalma kalászos végei szintén együtt vannak mint a cséplés előtt kötött kévékben. Zsupból szecskát, metszeni. Zsuppal födni a házat, megtölteni az ágybavaló zsákot. Zsuppot vetni alomul a lovak alá. Zsúppal kirakni a jégverem oldalait. Mielőtt kicsépelik, kéve a neve. Tájdivatosan: zsupp.
Egyezik vele a német Schob v. Schaub, holland schoof, melyekben alapfogalom a csomó („Der Begriff der Verbindung, vielleicht auch der Masse der Ausdehnung in die Länge, Breite und Dicke ist der herschende Begriff.“ Adelung.). Innen Adelung a Haufe szóval is rokonítja. Eger táján hangváltozattal zsuf. A nép szájából ezt Is hallani: zsuppon elvitték, elszállították; de ezen esetben a zsupp a német Schub-nak felel meg, mely (schieben igétől) odább tolást jelent, midőn t. i. a gyanús, csavargó idegeneket az illető hatóság születési helyökre visszaviteti, rendőri újabb nyelven: tolonczoztatja.
