ZSUFA, (1)
ZSUFA, (1) mn. tt. zsufát. 1) Molnár A. érteményezése szerént latinul gilvus, mely sárgaszinben menő fakót jelent, honnan zsufa lé am. sáfrányos lé. Ilyféle sárga az úgy nevezett szalmaszin is. Zsufa ló, világos, mintegy elmosódott, halvány sárgaszinű, mint a szalma. Ennélfogva hihető, hogy e szónak törzse a palócz zsuf am. zsúp, és igy zsufa = zsúpszinü. T. i. Eger tájékán a palóczok a zsúp-ot ekkép ejtik: zsuf. 2) Gyarmathi S. ,leves’ szóval értelmezi és a német Suppe szóval rokonitja. A borzsufa szóban csakugyan levest (rendszerént bor-, czukor- és tojás sárgájával habart és megfűszerezett levest) jelent; midőn az, mint fn. a zsufa melléknévtől különbözni látszik. Más kiejtéssel: sufa,; l. ezt.
