ZSOMBIK
ZSOMBIK, (zsomb-ik) fn. tt. zsombik-ot, harm. szr. ~ja. 1) Igy nevezzük az ingoványos, söppedéken, semlyékes, lápos, mocsáros réteken, lapályokon helylyel közzel földomborodó hantokat, s a vízi növények gyökerei körül és gyökereiből képződött, valamivel szilárdabb állományu dombocskákat. Zsombikról zsombikra hágva járni, átmenni az ingoványon. 2) A réteken, legelőkön befüvedzett vakandturás. 3) Néhutt igy nevezik a földomborodott hangyafészket is: hangyazsombik. (Szabó D.)
Változattal; zsombék, zsombok, zsombély, zsámbok, honnan Zsámbokrét helynév = zsombikrét. Rokon vele jelentésben handsék. Törzse zsomb egy eredetü homp, s rokon domb szóval. V. ö. TOMBÁCZ. Képeztetésre hasonlók hozzá: szurdék v. szundik v. szurdok, továbbá poczik, kuczik stb.
