ZSIVÁNY
ZSIVÁNY, fn. és mn. tt. zsivány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Pusztákon, erdőkben tanyázni, s kalandozni szokott utonálló, rabló; máskép: bajnyik v. bujnyik. V. ö. HARAMIA. Szélesb és valamivel szelidebb ért. gonosz, csaló, ravasz, húzavona, furfangos. Nagy zsivány ő kelme. Zsivány uzsorás. Engem ugyan rászedett a zsivány.
Mennyiben a zsiványok pusztákon s erdei magányokban szoknak bujdokolni; innen valószinü, hogy a zsiványnév a pusztát jelentő sivány, sivatag szókkal egy eredetű, s tulajdonkép pusztait, pusztai bujdosót jelent. Képeztetésre hasonlók hozzá: hitvány, mokány, silány, sovány, szökevény stb.
