ZSINÓR
ZSINÓR, fn. tt. zsinór-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Más kiejtéssel: sinór. 1) Bizonyos testek p. kender, len rostjaiból, kanafjaiból, vagy gyapot-, gyapju-, szőr-, haj-, selyemszálakból sodrott, fonott, kötött, viszált stb. zsinegféle mű, mely a közönséges kötéltől részint finomabb volta, részint vékonyabbsága által különbözik. Ácsok, kőmívesek, kertészek mérőzsinórja. Ónos v. ólmos zsinór. Csapózsinór. Zsinór igazában, v. egyenességében, V. ö. ZSINÓREGGENESSÉGÜ. 2) Szükebb ért. selyemszálakból, vagy szőgből készitett gombkötő munka, melyet más czélokra is, de kiváltképen öltönyök, e bizonyos butorok diszítésére szoktak használni. Fehér, vörös, sárga, fekete, kék, zöld zsinór. Lapos, széles, keskeny, gömbölyű zsinór. Zsinórt verni, sodrani, fonni, kötni. A gombkötőzsinórok nevezetesebb nemei: fonás, néhutt: fonyás, mely széles és lapos; sujtás, keskeny lapos; sodrás, vékony gömbölyü; kötés, pl. vitézkötés, vastag gömbölyü, v. négyszögü; lánczolás, horgolva készitett stb. Zsinórban hajtott az agár, a vadászok akkor mondják, ha történetesen egymás mellé esik két agár; ilyenkor – ha a két agár közt nagy különbség nincs – hol az egyik megy előbb egy lépéssel, hol a másik, ezen huzalkodást nevezik zsinórban hajtásnak. Zsinórban felkapta, midőn az agár a nyúlat, anélkül, hogy fordítana rajta, egyenes vonalban, mint a laptát felkapja. (Bérczy K.).
Rokon vele a görög zónárion (övecske) újgörög zónári, persa zonnár (funis), mely szó Vullers szerént az arabban is használtatik, s ugyanő azt öszszeveti a görög zónárion szóval is. Ide tartozik a német Schnur, s a szláv šńúra (Jancsovicsnál.).
