ZSIGER, (1)
ZSIGER, (1) fn. tt. zsigert, tb. ~ek, harm. szr. ~e. Szegedi szó. Általán, mind az ember, mind más állatok, különösen a vágómarhák belső részei, aprólékjai, milyenek a tüdő, máj, belek, vese, lép, sziv stb. Rokon vele a persa dsiger (iecur, cor; medium cuiusvisrei), persa-török dseger, (Zenker szerént igy olvasandó: dsejir v. dsijer; jelentése die inneren Theile des menschlichen und thierischen Körpers). Ide sorozható a latín iecur is.
