ZSÉMB, (1)
ZSÉMB, (1) fn. tt. zsémb-ět, harm. szr. ~je. Ingerlékeny, elégületlen, gáncsolódni szerető természetből eredni szokott szenvedélyes pörölés, panaszos szemrehanyás, feddés stb. V. ö. ZSÉMBĚS.
Változattal zsimb, s gyöke zsém v. zsim rokonnak látszik a zsib, zsiv hangutánzókkal, minthogy a zsémb nem egyéb, mint rosz kedélyből származó gyakori zsibaj, zsivaj, zsibongás. Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén m véggyökhanguakból származottak: gomb, lomb, csomb, romb, domb, tomb, doromb, himbál stb.
