ZSELLE
ZSELLE, v. ZSĚLLE v. ZSELLYE, fn. tt. zsěllét. A latin sella-ból képzett, s kényelmesebb ülésü, hátas karos széket jelentő szó, máskép: zselleszék, továbbá: séllye, zsélye, zséllye, zsölle és selyeszék stb. A székelyeknél zséje Kriza J. szerént három, négy darab deszkából v. tutajgerendából készült híd. Továbbá ugyanő irja egyik levelében: »Zséje Udvarhelyszéken a kis gyerekek számára készitett lapos födelü koporsó.“ Heltai irja: „Zséllyébe tevék a testet és bé szurkozák azt minden felől.“ Némely rérégieknél halottas ágy v. székfélét jelent, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben (85. 1.): „Mikoron az ő testét az egyházi népek a zselyébe tették volna“; ezután ez áll: „És elvégezvén a szent misét, nagy tisztösséggel drága koporsóba... eltemeték.“ Tehát, ugy látszik, itt zsellye és koporsó különböző jelentésü.
