ZSÁK
ZSÁK, fn. tt. zsák-ot, harm. sz. ~ja. Szövetből, vagy bőrből való, különféle nagyságra szabott, öblösre, üregesre öszvevarrt, nyilással ellátott, hosszukás, vagy négyszögü takaróféle készítmény, melybe holmit tölteni, tömni, bekötni stb. szoktak. Szőrzsák, bőrzsák, vászonzsák, csinvatzsák. Tartalmuknál fogva gyapjuzsák, szalmazsák, tolluzsák, búzazsák burgonyazsák, liszteszsák, abrakoszsák, montliszsák (Mantelsack), podgyászzsák, turózsák. Egy köblös zsák stb. Egy mérős zsák. Párnazsák, bőrmálha, melyben az útasok leginkább ágyneműjöket viszik. Megtölteni, bekötni, vállra venni, kiüríteni a zsákot. Zsákokba mérni, zsákokban szállítani a gabonát. Zsákban csömöszölni a szőlőt. Földdel töltött zsákokból védgátot csinálni. A Nádor codexben: zság. Az ágybeliek zsákhoz hasonló takaróját különösen héjnak nevezik: vánkoshéj, párnahéj, dunnahéj. Ide vonatkozó némely közmondatok, és példabeszédek: Zsák meglelte foltját, olajos kanta dugóját, hasonló hasonlóval szövetkezett, öszveillenek; jó két madár. Egy avitt zsákból két új tarisznya. Zsákban macskát árulni, nehéz tudni, mi lakik, v. mi van a bekötött zsákban. Majd elválik, hány zsákkal telik, ha t. i. valamit pontosan megmérnek, mint a garmadában levő gabonát. Tele tölti zsákját, meg nem köti száját. Bekötötték a zsák száját, terhes nőről mondják. Orgazda, tolvaj mind egy zsákba valók, hogy a vizbe dobják. Őt sem zsákkal ijesztették. Hol malaczot igérnek, zsákkal for golódjál. Tartja magát mint az üres zsák. Olyat esett mint egy zsák, ha eldől. Jobb a foltos, mint a likas zsák. Sötét van, mint a zsákban. Hosszu zsák könnyen dűl. Piros, mint a lisztes zsák, halavány. Nem jó az ó zsákba uj buzát tölteni. Barát zsákja, kocsis torka nehezen telnek. Nem sokára a pap zsákjába jut, meghal.
Kiki a maga zsákját hordja a malomba. Zsákkal hordom a sert, szitával a jó bort. (Vőféli vers). Átv. a) Gyomor, belek. Megtöltötte zsákját. Feneketlen zsák, telhetetlen. Szarzsák, eszemiszom ember. b) A régi zsidóknál durva szőrkelméből csinált vezeklő és gyászruha. V. ö. ISZÁK, (2), ZACSKÓ, TARISZNYA, TÁSKA.
E szónak ősrégiségére mutat azon körülmény, hogy különböző családu nyelvekben megvan, latinul: sacc-us, görögül: σ<ξ−ος, σξ−ος, németül: Sack, spanyol és olaszul: sacco, lengyelül: szac, héberül: szak, aramban: szako, finnül: säkki stb.
