ZÚZMARA
ZÚZMARA, ösz. fn. tt. zúzmarát. Fagyos harmat, dér, székelyesen: hóharmat, mely a fákat, füveket, s más testeket dara gyanánt belepi. Balaton mellékén zúzmora, néhutt csak zúz.
E szónak második alkatrészével egyezik a szláv mráz, (dér, fagy) és zmráznik (zuzmara). A mráz magyarosan ejtve maráz. L. ZÚZMARÁZ.
