ZUVATOL
ZUVATOL, (zuvat-ol) áth. m. zuvatolt. 1) Mídőn valamely szónak, hirnek kibocsátóját, vagy jószágnak eltulajdonitóját személyről-szamélyre keresik, fürkészik: a kérdett vagy felszólitott más valakire utal. Máskép: zuvol. 2) Hirt terjeszt, mendemondáz. „Az éfjasszon (ifjú asszony) soha sem dógozott, hanem csak járt házról-házra zuvatolni.“ (Kriza J. Székely népmesék. XI. mese.)
